Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Bencsik Orsolya: Elmagyarázni egy döglött galambnak (Losonci Nándornak, sok szeretettel)

138 Bencsik Orsolya Elmagyarázni egy dögl ött galambnak Losonci Nándornak, sok szeretettel Losonci Nándorral 2007 május ában találkoztam először az újvidéki Híd folyó ­iratban, de erre csak évekkel később, utólag, egy átz üllött éjszaka után jövök rá, amikor beírom a Google-keresőbe a nevét. A figur ával, akivel hajnalig a bécsi Bukowskiban, a Siebensterngasse 8-as szám alatti kifőzdében ittam, annyira zül­löttünk, hogy másnapra a fél éjszakám kiesett. Az alkohol és a figura (vagy ahogy az egyik vajdasági irodalmár haverom mondja, faszika) órákig tartó, érthetetlen, kásás beszéde magába szippantotta körülöttünk a világot. Benne a t árgyakat és a neveket. Például a barátjáét. A Kelet-Németországban iskolázott, tehetséges fotósét, aki a berlini fal leomlása előtti évben őt meg egykori katonatársát a lipcsei főpályaudvaron várta, hogy utána n éhány nap alatt körbeloholják, körbeigyák a várost, a szovjet zóna, mégis a külföld összes kávéházát, kocsmáját, késdobálóját, azaz a legfontosabb kultúrszentélyeket, majd az utolsó hajnalon felmásszanak egy kollégiumi szekrény tetejére, és onnan lógassák le a lábukat. Hogy közben végig csak a zenéről beszélgessenek, a művészeteknek arról az ágáról, ami iránt az egykori katonatárs, mint egyszerű műkedvelő, a legnagyobb vonzalmat érez­te, jóllehet a fiatal fotós és az akkor még Lenin-sapk ás faszika is erő sen érdekelt volt ebben a témában. A wagneri zene, ami végig egy kicsi, sercegő, tranzisztoros rádióból szólt, noha vitathatatlanul nagyszabású a maga nemében, egy kicsit nehéz volt az egykori katonatárs számára, a faszika pedig már akkor is múlni nem akaró, értelmetlen Marietta-lázban égett, éppen ezért gyanús, hogy egyedül a lipcsei fotós és egyedül az 1015 óta dat á lt v áros miatt kellett a másik kettőnek Wagnert, Nietzsche kedvenc zeneszerzőjét hallgatnia. Fontos hangsúlyozni, hogy Wagner operáit és nem Bach egyházi kantátáit, illetve liturgikus műveit, a Die Herzbuben, a késő bbi Die Prinzen egy ü ttes dem óját, vagy aká r a bachi kant átákat, illetve liturgikus műveket időnként megszakítva a Die Herzbuben (k éső bb Die Prinzen) demójával. Nem azt mondom, hogy kizárólag a fotósnak volt némi zenei ízlése, mert több mint valószínű, hi ába tekintették korosztálya egyik leg ­tehetségesebb fényképészének, aki experimentalista videóperformanszokat és videóinstallációkat is készített, szívében sajnos már akkor is a könnyű oper ákat részesítette előnyben. Például a Tannhäuser t. Pár év múlva Mozarttól a Don Sajnálattal tudatjuk, hogy Losonci Nándor decemberben, az írás elkészülte után elhunyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom