Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Orosz István: Emlékek apámról XI.
101 Máj. 31. (vasárnap) ... telefonokból tudjuk, hogy István hazaérkezett velencei útjáról, a könyöke állítólag rendben van, már az utazás előtt levették róla a gipszet. Egy filmfesztiválon voltam pannóniás kollégákkal Trevisóban, de tényleg többször átmentem a közeli Velencébe. Akkor láttam a Palazzo Grassi híres Arcimboldo effect című kiállítását, ami később talán a munkáimon is hagyott némi nyomot. A begipszelt könyök arra a focibalesetre vonatkozik, amiről már korábban írtam (János kórház). Olvasmány: Simone Weil: Ami személyes és ami szent. Gánti Tibor: A kvarkoktól a galaktikus társadalmakig. Júl. 4. (szombat) ...a teológusok felvételi vizsgáján Szél Jankó felkérésére irodalomból kérdezgettem őket. A vizsga egyhetes táborozás keretében folyt a kecskeméti református egyház Emmaus nevű nyaralójában, Nyárlőrinc mellett. Pszichológiai fölmérésüket Kőtörő Emese, volt tanítványom (80-ban érettségizett) végezte igen lelkesen. Én nem vizsgáztattam, hanem beszélgettem velük irodalmi élményeikről. Jankó az én osztálytársam volt az általános iskolában, aztán apu tanítványa a gimnáziumban. Református lelkész lett, ő adott össze Dórával a Böszörményi úti templomban, aztán ő keresztelte meg mindkét gyerekünket. 2016-ban halt meg. Olvasmány: Szilágyi István: Kő hull apadó kútba. Okt. 21. (szerda) 12-én Istvánnal és anyukával Csépán voltunk, Duckóék azt a hírt hozták, hogy apám sírján leégett a bukszus, anyuka el volt keseredve; kiderült, hogy csak az egyik hátsó részébe kapott bele a tűz, alig tett kárt benne. Amire a tűz nem volt képes, elvégezte a puszpángmoly. A csépai sírról, ami alatt azóta nagymama is fekszik, ki kellett venni a lerágott csonkokat, most tiszafával (Magdika sírján leylandi ciprussal) kísérletezem – eléggé magamra hagyva. Aznap este a művelődési központban voltam Szendrő Iván Vérbírójának előadásán Szatmárban, Kisgécen gyűjtött Haynau-mondákból állított össze egy kb. másfél órás verses szöveget, azt adta elő. Rokonszenvesen megszállott ember, utána beszélgettem vele. Iván azóta is Hajnó Vérbíró legendájának bűvöletében él, igaz, ma már Amerikából küldi üzeneteit. A történelmi alap szerint Haynau a szabadságharc leverése után Nagygécen vett birtokot, s a helység lakói véres mítoszokat költöttek a gyűlölt betolakodóról, s e mitológia, hála Ivánnak és „A te legendád” által megszólított barátoknak, azóta is növekszik. Olvasmány: Hankiss Elemér: Diagnózisok. Nov. 14. (szombat) Jelcint csúnya támadások közepette leváltották, Gorbacsov is ellene fordult. Győztek a reform ellenzői? Nálunk egy kicsit utána ment az ideológia a gazdasági változásoknak, de – érzésem szerint – nem csukták be a kaput a visszakozás előtt sem. Berecz nyilatkozott a tévében: elfogadják az okos bírálatot, de nem a szocializmusellenességet. De ki dönti el, mi ellenes a szocializmussal? Nyilván az, aki fölül van. Jelcint most politikai kalandornak nevezik, hátba döfte a szocializmust, mondják, mert leváltott egy csomó kádert (...) Olvasmány: Bodor Pál: Svájci villa. Nov. 22. (vasárnap) Éva Budakeszin volt, kedden reggel ment, csütörtökön jött haza; a gyerekekre vigyázott, míg Istvánék megnézték Szolnokon Sultz Öcsi darabjának (A hattyú halála, avagy a hosszú széklet) bemutatóját. Öcsi (Ödi), azaz Sultz Sándor Dóra féltestvére, a darab szerintem kitűnő, parádés szereposztással ment (Meszléri Judit, Helyey László, Dobák Lulu, Derzsi János, Baal József, Tóth Jocó. Dramaturg Morcsányi Géza, rendező Csizmadia Tibor). A plakátot én csináltam, szóval lehet, hogy elfogult vagyok. De csak kicsit. Olvasmány: Jerzy Stefan: Stravinsky, Nemes Nagy Ágnes: Látkép gesztenyefával. Dec. 28. (hétfő) Karácsonykor itthon voltak Istvánék. Elhelyezésük most könnyebb volt, mint előbb, István és Marci Andinál aludtak, a kétnapos feszültséget azonban most is nehezen viseltem. Négyük közül egyedül Dorka viselkedik némi tapintattal, de a gyerekeket ő sem képes fegyelmezni.
