Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Tetézi Lajos: Kostka László és az izsáki arany sárfehér nyomában
149 után. Míg a kollektivizálás előtti években 5000 hold feletti volt a szőlőterületek nagysága, addig 1963-ban már csak 3300 hold, majd 1980-ban mindössze 1300 hold szőlő volt a község határában. Ráadásul e mennyiség 60 százaléka is 25 évnél idősebb ültetvény formájában. A már korábban említett szakcsoportos rendszer bevezetésének köszönhetően 1985-re 1450 holdra nőtt a szőlőterületek nagysága, mivel öt év alatt 150 holdat ültettek a szakcsoportos termelők. E tény is bizonyítja, hogy a törődést, lelkiismeretes munkát igénylő szőlőtermesztést nem a tulajdonosi tudat nélküli közös gazdálkodásban lehetett igazán eredményesen végezni. A sárfehérről nem véletlenül tartották az izsákiak, hogy az a hajlott hátú embe reket szereti, mert eredményesen csak kézi munkával, gyalogművelési móddal, a téli fagyok elől betakarva lehetett megtermelni. A kézi munkaerő hiányát próbálták a nagyüzemek a géppel munkálható magasművelési mód bevezetésével pótolni, ám ez sem vitt eredményre, mivel a sárfehér fagyérzékeny fajta, s a téli fagyok nagy károkat okoztak az ilyen ültetvényekben. Emiatt aztán a nagyüzemek fajtaváltásban kezdtek gondolkodni, veltelini, zalagyöngye, muscat ottonel, mátrai, Pannónia kincse, bianca, csersze gi, kunleány, ezerfürtű lettek az új fajták, s mind nagyobb területről szorították ki a hagyományos sárfehért. Szőlészeti szakemberek is mindinkább leváltandó fajtaként kezdték kezelni, noha mint pezsgőalapanyag továbbra is verhetetlen volt. Az 1989–90-es rendszerváltás előtti időkben tovább csökkentek az izsáki szőlő és gyümölcsös területek, így a kárpótlásban visszaadott földek nagyobb része parlagként került a kárpótoltakhoz. Kevesen kezdtek e földeken szőlőtelepítésbe, mivel a tulajdonosok zöme már idős ember volt, emellett a szőlőfelvásárlási árak is igen alacsonyak voltak. A meglévő ültetvények terméséből az Agárdy-telepi Hungasekt borászati üzemben (a korábbi állami gazdasági borászat) az úgynevezett reduktív, kímélő eljárással készített borok, pezsgők viszont mind nagyobb sikereket arattak. Az 1997-es és az 1999-es évjáratú sárfehér minőségi borát 1999-ben és 2000-ben beválasztották a Magyar Zászlós Borok rendjébe. Az 1997-es évjáratú 100 százalékban s árfehér alapborból készült fajtapezsgő pedig 2001-ben a XI. Alföldi Borok Versenyén és a XXVII. Országos Borversenyen is aranyérmet nyert. 2007-ben a Helibor Szövetkezeti Pincészet Csontváry borcsalád arany sárfehér bora lett Bács-Kiskun megye legjobb bora. E sorok írásakor a Gedeon Szőlőbirtok és a Birkás Pincészet készít és forgalmaz eredetvédett arany sárfehér bort, míg arany sárfehér fajtapezsgőt a Royalsekt Zrt. állít elő. Mindezek is bizonyítják, hogy nem helytállók azok a negatív szakmai értékelések, amelyeket a fajta borászati értékéről korábban állítottak. (E nem túl dicső „értékelési” út egyik jellemző állomása volt 1972, amikor a sárfehért csak korlátozott mértékben telepíthető fajtának jelölték meg az országos listán.) A sárfehér újabb kor i elismertetéséért és továbbéléséért igen sokat tett Oreskó Imre kertészmérnök, borász, a Kunsági Borvidék Hegyközségi Tanácsa és a helyi termelői csoport volt elnöke. 1999-ben az uniós előírások miatt meg kellett változtatni az izsáki sárfehér nevet (történetében nem először), mivel az új szabályok
