Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
135 folyamatának felgyorsulása minden mást háttérbe szorított. 1989-től a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) piac összeomlása és a szocialista gazdasági csőd határozta meg az ágazat további fejleményeit. 61 Új világ felé A rendszerváltozást követő időszakban a térség „borgondjai” még hosszú ideig megmaradtak. A helyi borok népszerűsítése és érdekvédelme céljából 1994-ben megalakult a Kiskőrösi „Gondűző” Borlovagrend. A borrend alapszabálya szerint elsődleges céljuk Kiskőrös és környéke teljesebb megismertetése, az itt termelt bor minősége, értéke, híre feletti őrködés, valamint a kulturált borfogyasztás lehetőségeinek fejlesztése. A tagságban megtalálhatjuk a kétkezi szőlőtermesztőt és a neves vállalkozót is. Az eltelt évtizedek alatt hagyományos szakmai délutánjuk a Kiskőrösi Szüret és Szlovák Nemzetiségi Napok egyik legfontosabb rendezvényévé vált. Az új tagok avatására minden évben az első napon kerül sor a város főterén, miután teljesítették az előírt próbatételeket.62 Bár ugyancsak 1994-ben országszerte visszaállították a hegyközségi rendszert, a kilencvenes évek ben a transzformációs válság sújtotta új szabadpiaci környezetben nehézséget jelentett az értékesítés, végre kellett hajtani a kárpótlási törvényt, illetve az évtized végére már tisztán látszott, hogy a generáció- és szemléletváltás elkerülhetetlen az ágazatban, amennyiben a szőlőtulajdonosok az új évezred kihívásait sikerrel kívánják venni. A helyzetet egyáltalán nem könnyítette meg a kiskőrösi és a környékbeli borok hírnevének leromlása. Ez a folyamat tulajdonképpen már a hetvenes-nyolcvanas években elkezdődött: egyrészről a szocialista időszak nagyüzemi termelésében a minőség helyett mindig is a mennyiségi elv dominált, másrészről pedig a szinte kiapadhatatlan exportlehetőségek miatt, egy idő után megjelent a műborkészítés is. A keleti piac összeomlását követően a borhamisítás egyre inkább teherként nehezedett az itt élő, tisztességesen dolgozó szőlő- és bortermelőkre, felszámolása azonban cseppet sem bizonyult egyszerű feladatnak. További nehézséget jelentett, hogy a dologba időközben a szervezett bűnözés is bekapcsolódott. A kilencvenes évek végétől a szigorúbb kormányzati intézkedéseknek köszönhetően a hamisítók száma és az általuk „forgalomba hozott” műbor mennyisége is valamelyest csökkent, arra azonban még bőven elegendőnek bizonyult, hogy tovább rontsa a kiskőrösi bor hírét. Végül a borzárjegyek bevezetése, a büntetési tételek drasztikus megemelése és a megnövekedett számú pénzügyőri ellenőrzések bizonyultak hatékonynak, de a legfontosabb tényező a bortúlkínálat kialakulása volt a 2000-es évek közepétől. Ekkor már egész egyszerűen „nem érte meg” hamisítani, nagy volt a kockázat, és a befektetés sem „térült meg”.63 61 Uo. 62 A borrendről bővebben: Filus Erika: A kiskőrösi „Gondűző” borlovagrend. In: Bárth János (szerk.): Cumania 19. Kecskemét, 2003, 345–360. o. 63 Tablettás bor helyett hamis tömény: változóban a hamisszesz ipar. http://www.ma.hu/tart/ rcikk/a/0/169741/1 Utolsó letöltés: 2021. február 18. 9:30
