Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Kisari István: Bács-Kiskun megye borászata a szocializmus időszakában
102 növelni a gazdaságosságot. 1966-ban országosan 425 ezer kh szőlőterülettel rendelkeztünk, de az átlagtermés nagyon alacsony volt, csupán 11-25 q. Szőlőfogyasztás 5-6 kg/fő, borfogyasztás 30-36 liter/fő. Tanácskozásokat folyamatosan tartottak az ágazat helyzetéről. Általában a célok megfogalmazása is előremutató volt, de senki nem foglalkozott a tervek, programok, előírások végrehajthatóságával. A telepítési tervek elkészültek, de hogy nem volt szaporítóanyag, az nem érdekelte különösebben a terv készítőit. Ha nem valósult meg a tervezett telepítés, akkor nem a valós okokat tárták fel, hanem felelőst, szabotőrt kerestek. Elmondható az is a számos egyéb szakmai hiba mellett, hogy rossz volt az árpolitika. 1966-ban a szőlő átvételi ára 4,08 Ft/kg, a termelés önköltsége 9-11 Ft. Ilyen, nyilvánvalóan veszteséges tevékenységet senki nem akart folytatni, természetes reakcióként beindult az ültetvények kivágása. 1968-ban a miniszterhelyettesi értekezlet a megye és az Alföld szőlőtermesztési gondjairól szólt. 1980-ig 40 ezer kh szőlő selejtezésével kellett számolni, de ugyanakkor 25 ezer kh korszerű ültevényt is kellett telepíteni. Így a megye szőlőterülete nem lépte túl a 100 ezer kh-t. A telepítések 40%-os állami támogatása biztosított volt. 1968-ban 25 ezer kh szőlő fordult termőre, de 30 ezer kh selejtezésre került. 2,4 millió q szőlő termett, de a nagyfokú esőzés rothadást váltott ki. A minőség ennek megfelelően gyenge volt: a termés cukorfoka a 15 fokot sem érte el. A szőlőtermesztési ágazat helyzetéről a megyei tanács 1969-ben újabb értekezletet tartott. Belátták, hogy gyenge területekre nem szabad szőlőt tele píteni, a rekonstrukciós programot kedvezőbb adottságú földdarabokon kell megvalósítani. Ezt indokolta, hogy 35 ezer kh korszerű ültetvénnyel szemben 75 ezer kh volt erősen leromlott állapotban. 1969-ben a megye termésátlag a 25 q/kh. Kiemelkedett az állami gazdaságok 38 q-s termésátlag a. 1 liter asztali bor ára 16,80 Ft, a termelő nyeresége 5%-os, azaz csak 0,85 Ft/liter. A felvásárlási és fogyasztói árak átkerültek a szabad árformába, a bor forgalmi adója ekkor 19%. 1970-ben Lakiteleken szervezett újabb tanácskozást a szőlő-bor ágazat hely zetéről a megyei tanács. Megállapították, hogy a fentebb említett és feltárt okok miatt a termelés egy része gazdaságtalan, ráfizetéses. Ebből kifolyólag a megye elveszítheti szőlőterületének 40%-át. 1973-ban új kormányhatározatokkal akarták az ágazat helyzetét erősíteni. A kormány 30%-ban támogatta a telepítéseket, melynek feltétele a magasművelésre való átállás volt. Egyes fajtáknál azonban a termelési biztonsá got csak takarásos műveléssel lehetett megoldani , mint például a kadarka fajta esetében. A rendelet alapján 300×120-as térállás alkalmazása volt előírt, így a tőszám lecsökkent 2780 tőke/ha-ra, ami nagyon alacsony, emellett jelentősen megnőtt a tőketerhelés. Főleg , ha figyelembe vesszük, hogy korábban 8-10 ezer tőke volt hektáronként. Az alacsony tőkeszám később bőven okozott gondokat. Az 1973-as évben nagy szőlőtermés volt, a megyében is elérte a 3,1 millió q-t. Természetesen most sem volt elegendő tárolótér, szükségtárolókat kellett igénybe venni, sőt még strandmedencékben is tároltá k a bort (jelentős része tönkre is ment). A Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság a kecskeméti vízmű 25 ezer hl-es tartályaiban tárolta a bort.
