Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Kisari István: Bács-Kiskun megye borászata a szocializmus időszakában
99 ként 14 hl-es átlagnak felel meg, de a 10 éves átlagtermés is csak 15 hl/ha. A megtermelt bor 50-60%-a fehérbor, 20-30%-a sillerbor és 15-20%-a vörösbor. Az országban 17 borvidék működött. Az alföldi borvidék 116 593 ha területtel rendelkezett, mely méretét tekintve a legnagyobb, s a szőlőtermés 50%-át biz tosította. Fő fajtái a kadarka, az olaszrizling, a szlankamenka, a kövidinka és az izsáki sárfehér voltak. Bács-Kiskun megye szőlőterülete 1960-ban már csak 97 200 kh, de még így is az ország szőlőterületének 28%-a. Ebből 9800 kh állami gazdasági, 16 500 kh szövetkezeti és 71 ezer kh egyéni tulajdonban volt. Az ültetvényszerkezetre jellemző, hogy jó állagú 19 ezer kh, közepes 40 ezer kh és 27 800 kh teljesen leromlott ültetvény. A már említett okok miatt sok szőlő tönkrement, de még így is a megye adta az ország bortermelésének 40%-át, a szőlőexport 31-49%-át és a borexport 63-78%-át. A termelés változatlanul nagyon elapróz ód ott volt, 93,9%-a 10 kh alatti parcellákból tevődött össze. Több mint 30 ezer parcella volt ekkoriban. A területek nagyüzemesítése megoldhatatlannak látszott. A területeken gyümölcsköztessel kétszintű termelés alakult ki, vegyes fajtaösszetételű ültevényekkel. A szőlők elöregedtek, 62%-uk 25 évesnél idősebb volt, de sok volt azon szőlőültevények aránya is, melyeket még a filoxér avészt követően, az 1900-as évek elején telepítettek. Nagy volt a tőkehiány, átlagosan 1 7%. Az ültetvények zömét 100 cm-es sortávra ültették, rövidcsapos metszést alkalmaztak. A legtöbb szőlő támrendszer nélküli, gyalogművelésű volt. A szaporítóanyag-ellátás rendkívül gyengének bizonyult, hiány volt minőségi és csemegeszőlő-fajtákból is. Az ültetvények tápanyagpótlása is alacsony szinten mozgott. Gépesítettség szinte egyáltalán nem volt. Nem segített a gondokon, hogy a fogatos művelést is csak ott lehetett alkalmazni, ahol a gyümölcsköztes ezt lehetővé tette. A növényvédelmet háti permetezőkkel oldották meg. 1958–59-ben felerősödött az erőszakos termelőszövetkezeti szervezés. Bács-Kiskun megye ebből a folyamatból viszonylag szerencsésen került ki, mivel tekintettel a gyümölcs- és szőlőkultúrákra, a termelőszövetkezetek mellett egy lazább forma alakult ki: a szakszövetkezet. A II. ötéves terv vége felé, a mezőgazdaságban jelentkező általános munkaerőhiány miatt a gépesíthető szőlőművelés érdekében a 2,4 méteres sortávolság került bevezetésre. Az iparszerű termelés megvalósítása felé ez további előrelépést jelentett amellett, hogy magán viselte az útkeresés, a tapogatódzás bélyegét. Alkalmazkodni kívánt ez a rendszer a Vörös Csillag Traktorgyár UE-28-as összkerékmeghajtású traktorához, mely jelentős előrelépést jelentett a szélesebb sortávolságú ültetvényekben. Meg kell említeni ugyanakkor, hogy gyenge volt az ágazat szakember-ellátottsága. Ebben az időben az állami gazdaságokban is csak 19 egyetemet és 43 középiskolát végzett ember dolgozott, és alkalmaztak 62 képesítés nélküli vezetőt. Természetesen a termelőszövetkezetekben még rosz szabb volt a helyzet ebben a tekintetben. 1960–61-ben a szőlőfeldolgozás még kisüzemi jellegű volt. A szőlőtermést a termelők mustként értékesítették, de tudomásom szerint Apostagon, Jánoshalmán és Kiskunhalason szőlőként is le lehetett adni a termést. Kiskőrösön és környékén
