Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
94 Zám Tibor kiemelte, hogy azon túl, hogy a szakszövetkezetek a megye szőlőtermő vidékein jöttek létre, a tanyai lakosság aránya is ezekben a térségekben volt a legmagasabb, így a tanyán élők és a szakszövetkezetek között szoros kapcsolat alakult ki.41 Zám szerint a kényszerkollektivizálás során „a parasztság és a politi ka igen okos kompromisszumaként születtek meg a szakszövetkezetek. Közben kiderült, hogy nem is olyan rossz üzlet ez sem a parasztság, sem a politika számára, de még mindig nem adtuk áldásunkat erre a frigyre...”.42 Még a hetvenes évek elején is sokan átmenetinek tartották ezt a szövetkezeti formát a téeszek irányába, mások hosszabb távon megtarthatónak látták. Molnár Frigyes véleménye szerint a „szőlő- és gyümölcstermesztő szakszövetkezetek megmaradnak” változatlan formában.43 A hetvenes évek közepén Zám Tibor megállapította, hogy a termelőszövetkezeti tag addigra feladta magángazdálkodói pozícióját, a háztáji gazdaságban még igyekszik ugyan megőrizni, de annak sikere a termelőszövetkezetben végzett munkája eredményességén múlik, mert az alapjövedelme onnan származik, és a háztáji jövedelmezősége a korábbiakhoz képest csökkent. A szakszövetkezeti tag viszont kisárutermelésből élő magángazdálkodó. A szakszövetkezetben főleg alkalmazottak dolgoznak, a tagoktól nem kérnek munkát, de nem is biztosítják a jövedelmüket. A szakszövetkezeti tag megélhetését a saját szőlője és gyümölcsöse, a magántulajdonban lévő termelőeszközei és az egyéni képességei, főleg a vállalkozókészsége biztosítják. A különböző adottságok eltérő életszínvonalat eredményeznek a tagok körében, „egy része szegény ember, más része tűrhetően él, nem kevés a jómódú, és van köztük gazdag, sőt milliomos.”44 Összességében kijelenthetjük, hogy a Homokhátságon az 1800-as évek végétől sikeresen működött a hagyományos, kettős hasznosítású, gyalogtőkés szőlő- és gyümölcstermesztés. A második világháború után a mezőgazdaságot és a parasztságot sújtó szankciók miatt ezen szőlők egyre nagyobb része pusztulásnak indult. A pártvezetés úgy látta, hogy ezen a gyenge minőségű talajon, a tanyás térségekben, ahol a földjükhöz foggal-körömmel kötődő parasztok élnek, a nagytáblás termelőszövetkezeti gazdálkodás nem lesz működőképes, ezért a szovjet kolhozmodelltől eltérő szövetkezeti formákat, a szakszövetkezeteket és termelőszövetkezeti csoportok létrehozását is lehetővé tették a kényszerkollektivizálás során. A szakszövetkezetekben a tagok át tudták menteni a hagyományos paraszti gazdálkodás számos elemét, az egyéni rátermettség, a vállalkozókészség felértékelődött, és aki nagyobb hatásfokkal tudott termelni, majd a közvetlen értékesítésbe is be tudott kapcsolódni, azok jelentős gazdasági előnyre tudtak szert tenni a nyolcvanas évekre. Egy interjú során Csatári Bálint igyekezett megfogalmazni, hogy amikor Hajdú-Bihar megyéből Kecskemétre költözött, egészen más viszonyokkal talál kozott itt, mint az Alföld keletebbre lévő térségében. Amikor a különbség okait 41 Zám 1987, 309. 42 Zám 1987, 319. 43 Zám 1987, 323. 44 Zám 1987, 443.
