Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
91 átlagában Bács-Kiskun megye adta az ország szőlőtermelésének harmadát, a bortermelésének több mint 40%-át, a gyümölcstermelésének 13%-át, a zöldségtermelésének 15%-át úgy, hogy a megye hazánk összes mezőgazdasági területének 9,6%-át teszi ki.27 A korabeli szakirodalom a második világháború előtti homokhasznosítási konjunktúra újabb hullámának tekintette a hatvanas éveket, megállapították, hogy „azzá lett a táj egy része, aminek elődeink megálmodták: igazi aranyhomokká.”28 A megye kiemelkedő termelési értékeihez nagyban hozzájárultak a szakszövetkezeti tagok és a téesztagok a háztáji termelésükkel. 1965. augusztus 30-án Glied Károly, a Mezőgazdasági Állandó Bizottság elnöke írt a megyei tanács elnökének, dr. Varga Jenőnek, melyben tudatta a bizottság azon javaslatát, hogy a háztáji és egyéni szőlőtermelőkkel is korlátlanul lehessen borértékesítési szerződést kötni, továbbá azt, hogy a felvásárlás hatásfokának növelése érdekében a szerződéskötési határidőt legalább szeptember 15-ig hosszabbítsák meg, és tegyék lehetővé, hogy a szerződéstől eltérően kevésbé feldolgozott termékkel, például bor helyett musttal is teljesíthessenek, é s a szerződéstől 10%-os eltérést is tegyenek lehetővé. A forrás szerint egyrészt a kieső szőlőtermést igyekeztek pótolni a gazdáktól történő felvásárlásokkal, másrészt az is jól látszik, hogy a háztájiban a szőlő- és bortermelés is meghatározó volt a térségben.29 Az állandó bizottság 1966. augusztus 29-i ülésén az 1966-os szüretet tárgyalták. Megállapították, hogy a szőlőre vonatkozó megyei szerződések mértéke nagyon alacsony, mert csak 380 ezer hl-re van felvásárlási kilátás a várható 1 790 032 mázsa termésből. Az egyik tag szerint ennek az az oka, hogy „italboltokon keresztül akarják a termelők értékesíteni a boraikat, kiváltani a borkimérési engedélyt, és így értékesíteni a termésüket.” Amit az italméréseken át értékesítenek, az az összmennyiség 30-40%-a, így is marad a pincegazdaság számára 60-70% áru. Többen kifogásolták, hogy a szőlő- és borfelvásárlás nagyon lassan halad, a termelők gyakran fél napot vagy többet is ott állnak, és várják a sorukat. A termelőkkel a felvásárlási árakat is előre közölni kellene, és a szüretre nincs elég ember. A forrás egyértelműen arra utal, hogy a szakszövetkezeti területeken a tagok egyre inkább közvetlen borértékesítési lehetőséget keresnek, és nem az állami pincegazdaságnak szeretnék eladni a szőlőt vagy a bort. Az állandó bizottság új elnöke dr. Gajdócsi István lett. Az 1967. május 18-i ülésen tájékoztató jelentést is tárgyaltak a Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeméről, melynek a működési területe Bács-Kiskun megye volt. Az üzem főbb tevékenységei közé tartozott a szőlő-, must- és borfelvásárlás, a szőlőfeldolgozás, a palackozás, a borkezelés és az értékesítés. Az üzem segédüzemágakkal is rendelkezett: kádár, asztalos, lakatos, kőműves és villanyszerelő részlegekkel. Az üzem 18 telephelyen működött a megyében, 17 pincében történt felvásárlás, egy telephelyen palackoztak és három pincében volt folyóbor-értékesítés. A termelők 27 Kereskedő 1970. 72. 28 Kereskedő 1970. 72. 29 BKMT Állandó Bizottságok (ÁB), Községfejlesztési, mezőgazdasági, művelődési, pénzügyi és terv. 1955-1971. MNL BKML XXIII. 22.b. 3. doboz
