Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Rigó Róbert: Szakszövetkezetek és szőlőtermesztés a Homokhátságon
88 helyileg határozták meg, a leggyakrabban a tagok a szakszövetkezeten keresztül értékesített terményeik árából 10%-kal járultak hozzá a működéshez. A szakszövetkezeti tagok a tsz-tagokhoz és más alkalmazottakhoz képest tíz évvel később lehettek nyugdíjjogosultak, azaz járadékosok.17 Romány Pál 18 szerint a parasztság regionálisan eltérően viszonyult a kényszer kollektivizáláshoz, ebből a szempontból a történelmi és vallási okok alapján négy régiót különböztetett meg az országban, szerinte a téeszbe kényszerítés a legnehezebben a Duna–Tisza közén ment, főleg a Homokhátságon. A beléptetést ezen a vidéken a termelőszövetkezeti csoporti és szakszövetkezeti formával tudták megoldani, mert így a földek, elsősorban a szőlő- és gyümölcsültetvények egyéni művelésben maradtak.19 Kovács Teréz véleménye szerint az MSZMP vezetése „a szakszövetkezetek »kitalálásával« és a gyakorlatba való átültetésével – nem tudatosan ugyan, de – nagymértékben hozzájárult a parasztgazdálkodás rejtett továbbélé séhez. A szo cializmus, a szakszövetkezet révén, befogadta a maga torz formájában az »alföldi utat«. A vezetés erre a típusra az 1980-as évek közepéig mint alacsonyabb rendű szövetkezetekre tekintett, attól kezdve azonban már úgy beszéltek róluk, mint jó magyar modellről.”20 Az egyik pártkiadványban is összefoglalták, hogy a pártvezetés a Homokhátságon a „mezőgazdaság szocialista átszervezése” után miért tette lehetővé egy sokszínűbb, összetettebb agrárpolitika és gyakorlat kialakulását az orszá gos viszonyokhoz képest. Az MSZMP KB nagyobb mozgásteret engedélyezett a megye vezetőinek „figyelembe véve a megye gazdaságának sokrétűségét, amely a talajviszonyokból, a belterjes kultúrák, a szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés nagy arányából adódik, másrészt a homoki szántóföldi gazdálkodást jellemző külterjességből. Mérlegelték a sajátos települési viszonyokat, az Alföldre jellemző nagyközségeket, valamint a tanyák túlsúlyát, és mindenekelőtt az itt élő paraszt ság elgondolásait, törekvéseit. [...] A megye adottságainak megfelelően különböző szövetkezeti formák jöttek létre. A fekete földű területeken, és ahol döntően szántóföldi gazdálkodás folyik, zömmel mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a Homokhátságon – figyelembe véve az itteni sajátosságokat – alacsonyabb típusú szövetkezetek alakultak. A szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken döntően szakszövetkezetek, azokon a gyenge homokokon, ahol kismértékű a szőlőtermelés és döntően külterjes szántóföldi gazdálkodás folyik, termelőszövetkezeti csoportok jöttek létre.”21 17 Kovács 2006, 151. 18 Romány Pál (1929–2019) agrármérnök, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága első titkára (1970. nov. 2. – 1973. jún. 29. és 1980. júl. 3. – 1987. dec. 31.), mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter (1975. júl. 4.–1980. jún. 27.). Az MSZMP KB tagja (1970. nov. 28. – 1989. okt. 7.); Fehér Lajos mellett a szövetkezetpolitikai bizottság titkára, elnöke (1966–1975). https://www.nevpont.hu/palyakep/ romany-pal-48d6f (Letöltés ideje: 2021. 05. 04.) 19 Kovács 2006. 132–133. 20 Kovács 2006. 134. 21 Kereskedő 1970, 69.
