Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Ö. Kovács József: Kényszerkollektivizálás és az "elfelejtett" következmények
80 nyezett lett. Ekkorra már kialakultak olyan súlyosan degradált ipari régiók és vidéki térségek, ahol például a vízadó réteg elnitrátosodott. A mezőgazdaságról összességében elmondható, hogy 1965–1975 között robbanásszerűen megjelent Magyarország fő környezetszennyezői között.12 Bács-Kiskun megyei pillanatképeink sorából vessünk egy pillantást az 1960-as évek végének munkaegészségügyi kortársi vizsgálatára! A mindennapokban az egyik veszélyforrást a növényvédő szerek jelentették. Szerves foszforsavésztertartalmú növényvédő szerek miatt 1967-ben 53 mérgezési eset fordult elő, amely ből három volt halálos kimenetelű. További visszatérő problémának számított, hogy a téeszek részesművelői a vegyszereket kellő mértékű tájékoztatás és szakmai felügyelet nélkül használták. Megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozók és a védőfelszerelések önmagukban a nagyüzemekben is többször hiányoztak. Az 1968-tól meghirdetett – sajátos csődeljárási technikaként felfogható – ún. új gazdasági mechanizmus időszakától kezdve az üzemek is előre igyekeztek menekülni. Új, rendszerint a mezőgazdaságon kívüli tevékenységformákat keresve közegészségügyi szakvélemények né lkül hoztak létre mellék üzemeket, amelyek munkaegészségügyi szempontól a súlyos hiányosságok kategóriájába tartoztak. Az 1968. évi vizsgálat szerint a biztonságos munkavégzés minimális feltételeit sem biztosították. Így például a szabadszállási József Attila Téesz műanyag-feldolgozó üzemét be kellett zárni. Hasonló ok miatt s ürgősen intézkedni kellett a kecskeméti Vörös Csillag, valamint a Szank-M óricgát i Petőfi Tsz galvánüzemeiben is, hogy elkerüljék a megszüntetést. A Mezőgazdasági Gépjavító Állomások munkaegészségügyi szempontból visszatérő problémákat jelentettek, különösen azokon a helyeken, ahol nitrotartalmú festékekkel is dolgoztak. Általában nem biztosították a megfelelő munkakörülményeket és az előírt védőfelszereléseket, ennek következtében gyakoriak voltak a laboratóriumilag kimutatott foglalkozási eredetű egészségkárosodások. A negatív példák között említették a Kecskeméti Zománcipari és a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár at, különös tekintettel például az ólomszennyeződésre. Az ólomtartalmat elemző megyei eredmény szerint több mint 500 eset 20%-a rossz eredményt mutatott. A megyében 1968-ban összesen 245 foglalkozási megbetegedést jelentettek be, ebből 234 személy keresőképtelen lett. A foglalkozási megbetegedések közel fele szemgyulladás volt. Közel azonos számban fordultak elő bőrbetegségek. Továbbra is magas volt a növényvé dőszer-mérgezettek száma is. A laborvizsgálatok szerint általában azokban a nagyüzemekben volt a legtö bb megbetegedés, ahol a permetezőbrigádok egész szezonban dolgoztak. 3449-es vizsgálati számból hivatalosan 124 esetet (3,6%) kifogásoltak. A hatósági működést jellemzően, az utóellenőrzésen az érintettek sokszor nem jelentek meg. Az üzemi levegővizsgálatok 90%-a rossz eredményt jelzett. A porszem cseszámlálás a csiszoló-, zománcőrlő üzemekben, kazánházakban és takarmányfeldolgozókban 1541 esetből 54%-ban egészségkárosodást mutatott. A takarmányfeldolgozók ebből is kiemelkedtek. A példák sorát a keceli vegyesipari 12 Fodor 2001, 63–73.
