Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
69 lakossága az 1935. évi katasztrófális jégverés és a borértékesítés nehézsége miatt már előzőleg jutott – évtizedek óriási munkájának eredménye a borértékesítés bizonytalansága, sőt majdnem lehetetlensége folytán veszélyeztetve van. Ez a kérdés nem egy kis társadalmi csoport érdekeit érinti, hanem itt a magyar egzisztenciák ezreinek megmentéséről és végeredményben arról a nagy kérdésről van szó, hogy magyar fajunk a szóban forgó területeken fen[n] tudja-e magát tartani és képes-e betölteni továbbra is azt a feladatot, amelyet nemzetével és városával szemben az az ízig-vérig magyar és hangyaszorgalmú lakosság ez ideig betöltött. A város közgyűlésének ezekben a kérdésekben hallatnia kell a szavát és mindent el kell követni a válság leküzdése érdekében. Kecskemét város javadalmi hivatalának adataiból megállapítható, hogy Kecskemét th. város lakosságának pincéiben cca. 70 000 Hl. borkészlet hever eladatlanul. Sem a kiviteli lehetőségek, sem a belföldi fogyasztás és értékesítés nem váltották be azt a reményt, amelyet ezekhez a szőlősgazda társadalom és a kormányzat fűzött. Semmi remény nincs arra, hogy az eladatlan készletek belátható időn belül értékesíthetők lesznek és ez az állapot nemcsak azt eredményezi, hogy a szőlősgazda társadalom a tavaszi és nyári munkáltatásokra szükséges tőkét képtelen megszerezni, hanem azt is jelenti, hogy a pénzügyi kormányzattal szemben sem tud ez az osztály adófizetési kötelezettségének eleget tenni.” 45 Az indítvány a továbbiakban azt vette sorra, hogy a kormányzat által megtett legfontosabb, elsősorban adózási jellegű intézkedések mennyiben szolgálták az értékesítési krízis megoldását: „Az egyes törvényhatóságok által a borfogyasztási adó teljes eltörlésére vonatkozó javaslat a válság megoldására nem alkalmas, mert kérdéses, hogy a bor értéke [a] fogyasztási adó eltörlése esetén megfelelő összeggel növekedne-e és főként kérdéses az, hogy az esetleges áremelkedés hasznát a termelő gazdatársadalom élvezné-e. A kiviteli lehetőségek úgyszólván teljesen megszűntek és sem Németország, sem Svájc felé nincs remény arra, hogy az export meginduljon. Elismerik [az] indítványozók, hogy a pénzügyi kormányzat a bornak szeszfőzés céljaira való fokozatosabb mérvű felhasználásáról szóló 2463/1936. majd az ezt kiegészítő 2938/1936. P.M. sz. rendeletekkel igyekezett a válságot megoldani és tagadhatatlan az, hogy a rendeletek az 5 holdon aluli, hordóval nem rendelkező kisgazdákon részben segítettek is, nagy általánosságban azonban a segítség nem volt érezhető, mivel a hivatkozott rendeletek a kifőzésre engedélyezett bor csekély mennyisége miatt nem válthatták ki azt az árszabályozó és áremelő hatást, amely nagyobb mennyiség kifőzése esetén elérhető lett volna. De nem érhettek el teljes célt a hivatkozott rendeletek azért sem, mivel borpárlatot csak a szeszadó előzetes lefizetése mellett lehet termelni és ez olyan tőkeszükséglet elé állítja a szeszfőzdéket, amelyekkel azok nem rendelkeznek. Ehhez járul még, hogy a rendeletben engedélyezett árkiegészítési összeget a m. kir. pénzügyminisztérium csak jóval a kifőzés után utalja vissza, ennek következtében az akciós boroknak a kifőzése a szeszfőzdéket anyagilag megoldhatatlan feladat elé állítja. Éppen a tőkehiány miatt a kész borpárlat piacon olyan élessé vált a verseny, hogy az értékesítési árban az önköltségi ár alig található meg. 45 MNL BKML 1903. a. 104/1937.
