Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Mód László: Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna-Tisza közén
55 lehetett anélkül, hogy a fiatalok körében a népszerűsége különösebben csökkent volna. A helyi KISZ-szervezetek számára kulcsfontosságú lehetett a bálok és a felvonulások megrendezése, mivel jelentős volt a közösségszervező erejük, mindamellett, hogy a bevételeket a kiadások fedezésén kívül saját programjaik megvalósítására, például kirándulásokra fordíthatták. Megszervezésükkel a fiatalok körében fenntarthatták népszerűségüket, a szórakozási alkalmakat akár felhasz nálhatták arra, hogy burkoltan propagandatevékenységet folytassanak. A KISZ-szervezetek ezen a területen kifejtett aktivitására, illetve a szüreti ünnepségek Bács-Kiskun megyei elterjedtségére utal a következő híradás, ami az 1960-as évek közepén a megyei újságban látott napvilágot: „Az ország legnagyobb összefüggő szőlőtermő vidékén, megyénkben, ismét felelevenítik a hagyományos szüreti mulatságokat. A vidám, mókás felvonulásokat, bálokat a községi KISZ-szervezetek rendezik vasárnaponként. Az »új szőlő ünnepét« a szüreti idény alatt 40 községben rendezik meg az idén.”19 Az 1960-as évek közepétől Bács-Kiskun megye egyes településein hasonló jelenségek kibontakozásának lehetünk tanúi, mint a két világháború közötti időszakban, amikor a szüreti felvonulásokra és mulatságokra a szervezők kezdtek egyre inkább valamiféle kulturális reprezentáció eszközeiként tekinteni. A célkitűzés ezekben az esetekben már nem egy zártkörű szórakozási alkalom megszervezése, hanem egy-egy helyi, fesztiváljellegű rendezvény keretei között a lokálisnak tartott hagyományelemek felmutatása volt. Akár egész napos programok, termény- és termékkiállítások, borversenyek előzhették meg, egészíthették ki a szürettel kapcsolatos tradíciók látványos, esetenként színpadias megjelenítését, amelyek a nagyfokú hasonlóság ellenére mind a szervezők, mind a résztvevők számára teljes mértékben tűnhettek autentikusnak és egyedinek. Ilyen kereteket szolgáltathattak a Kecskeméten tartott megyei és városi szüreti napok, az izsáki Sárfehér Napok, a Halasi Szüret elnevezésű rendezvény, vagy a Kelebián és Tiszakécskén szervezett szüreti ünnepségek. Az 1990-es évek elejétől a szüreti felvonulások és bálok a helyi közösségek nézőpontjából immáron „történeti időtávlattal” rendelkező, azaz „igazi” hagyományként tértek vissza a kulturális repertoárba oly módon, hogy valamilyen lokális ünnep vagy fesztivál is szerveződhetett köréjük, amelyek akár szimbolikus erőforrásokat is biztosíthattak az adott település számára. A szervezők felismerték, hogy ezek a helyi lakosság érzelmi kötődését, a helyi öntudat fejlesztését szolgáló rendezvények akár turistákat is vonzhatnak, a falusi turizmus alapjai lehetnek.20 Biztosan lehetett rivalizálás a települések között, de valahogy mégis azt tapasztaljuk, hogy a szüreti felvonulások és mulatságok jól megfértek egymás mellett a szomszédos falvak és városok esetében is. Ennek az lehet a magyaráza ta, hogy egy-egy közösség saját tartalommal töltötte meg a hagyományelemeket, és a saját céljainak megfelelően hasznosította azokat, bár látszólag a külső meg jelenésben nem voltak számottevő eltérések. Helvécián például az ezredfordu-19 Petőfi Népe, 1965. október 2. 4. 20 Lásd részletesen: Pusztai Bertalan: Falusi és kisvárosi fesztiválok: közösségi szokások vagy a helybelieket kiábrándító szervezett események. http://www.kulturalisszemle.hu/11-szam/hazaitudomanyos-muhely/pusztai-bertalan-falusi-es-kisvarosi-fesztivalok-kozossegi-szokasok-vagy-ahelybelieket-kiabrandito-szervezett-esemenyek
