Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Mód László: Szüreti ünnepségek és hagyományok a Duna-Tisza közén
51 legfontosabb alkalom volt az ifjúság szórakoztatására. A szüreti felvonulás lehetőséget kínált az alakoskodásra, a különböző tréfákra, a közönséget szórakoztató mozzanatokra.5 Kovács Ákos 2008-ban publikált írásában az általa „műszüretnek” nevezett jelenség kialakulását az 1815-ös esztendőhöz köti, amikor Ferenc császár, I. Sándor orosz cár, illetve III. Frigyes Vilmos porosz király látogatására Balássy Ferenc budai polgármester egy sajátos ünnepséget szervezett. A Magyar Kurírban közzétett híradásban számos olyan mozzanat feltűnik, amely a későbbiekben is fontos részét képezték a szüreti mulatságoknak. Kovács Ákos szerint színészek bevonásával a főnemesek is szerveztek hasonló alkalmakat. A fővárosi kocsmákban, kerthelyiségekben és vendéglőkben megrendezett mulatságok egyre fokozódó népszerűségében minden bizonnyal szerepet játszott a korábban vidéken élők nosztalgiája is. Az 1880-as évek végén a fővárosban már megrendezték a Budapesti Munkáskör első szüreti estélyét is, melyen a báltermet szőlőlevelekkel és szőlőfürtökkel díszítették. Tisztségviselőket is választottak, akik közül a csőszök feladata volt a tolvajok elfogása és bíróság elé kísérése. Úgy tűnik, hogy az 1880-as, 1890-es évek fordulóján a városokban élő társadalmi rétegek körében már a szüreti mulatságoknak egy egységes képet mutató formája létezett.6 Illés Péter Vas megyei példákat elemezve mutatott rá arra, hogy a mulatságokhoz a szüreti időszak csak apropót szolgáltatott, nem a szőlőskertekhez kapcsolódott, és nem a gazdasági évet lezáró hálaadó ünnepként nyerték el értelmüket. Nemcsak a fiatalok társas szórakozási, ismerkedési alkalmaiként foghatóak fel, hanem a kulturális reprezentáció céljait és a hazafias érzelmek kinyilvánítását is szolgálták. A szüreti mulatságok bevételeikből a közösségi célok megvalósításához szükséges anyagi támogatás előteremtését is lehetővé tették.7 Kutatástörténeti áttekintésünkből látszik, hogy a szüreti ünnepségek egységesülésére és széles körben való elterjedésének mikéntjére mind ez idáig nem sikerült megnyugtató válaszokat adni. Meggyőződésem, hogy a 19. század második felében oly nagy kedveltségnek örvendő népszínművek és az azokban megjelenített életképek hatása sem elhanyagolható tényező, jóllehet ennek a kapcsolódásnak a feltárása elsősorban témaspecialisták bevonásával további kutatásokat igényel. Elképzelhető, hogy ezekben az alkotásokban keresendő a szüreti bálokon olyannyira népszerű, játékos gyakorlat, ami különböző szereplők közreműködésével a szőlőtermés őrzése köré szerveződött. Nem tekinthetjük ugyanakkor elhanyagolhatónak a népi színjátszás hatását sem, hiszen egy-egy szüreti mulatság alkalmával gyakran egy-egy helyi műkedvelő csoport jelenítette meg a tisztségviselőket. 5 Ujváry Zoltán: Játék és maszk III. Debrecen [Berettyóújfalu], Bihari Múzeum kiadványai, 1983. 184–241. 6 Áfra János: Az 1880-as évek népmulatságai és munkásszórakozásai a fővárosban. (közzéteszi: Kovács Ákos) In: Holmi (http://www.holmi.org/2005/01/afra-janos-az-1880-as-evek-nepmulatsagai-esmunkasszorakozasai-a-fovarosban-kozzeteszi-kovacs-akos); Kovács Ákos: „Szőlőhegytől...” 7 Illés Péter: A szüreti felvonulások és az egyesületi élet kapcsolatai a 2. világháborúig Vas megyében. In: Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2005. 33. évf. 3. sz. 51–65.
