Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
30 A válság jelei csak azért nem mutatkoztak élesen, mert területileg differenciált formában működött az alföldi gazdaságszerkezet. A Duna–Tisza közén a mezővárosok körül működő tanyákban egy új gazdasági szimbiózis formálódott. 60 A város– tanya kapcsolat lehetővé tette a gazdasági fejlődés újabb útját, a tőkefelhalmozás paraszti gazdaságokban történő megjelenését; megteremtve ezzel együtt a vidéki urbanizáció és polgárosodás újabb formáit. A folyamat beindítója ugyan az éghajlatváltozás következtében átalakuló környezethez való települési-társadalmigazdasági alkalmazkodás volt, motorja azonban az 1870-es évektől a főváros rendkívüli méretű népességnövekedése lett. A budapesti társadalom élelmiszerszükségletének kielégítésére berendezkedő új gazdasági hinterland elsősorban az Alföldre, a Duna–Tisza közére nyúlt; mely nagyban hozzájárult a táj gazdaságifejlettségi differenciáinak kialakulásához és hosszú távú konzerválódásához. Az Alföld dinamikus fejlődéséhez az is hozzájárult, hogy a táj gazdaságszer kezete nem a gépesítettséget, hanem az egyre nagyobb munkaerő-foglalkoztatottságot „támogatta”.61 Következésképp a fejlődés dinamikája az újabb területek művelés alá vonása mellett mindaddig fenntarthatónak bizonyult, amíg a táj népességbefogadó maradt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az alföldi modernizáció és fenntartható gazdasági fejlődés motorja nemcsak a településszerkezeti átalakulás (tanyásodás és piacközpontosodás), hanem a munkaerő-áramlás biztosítása, a vasúti áru- és személyforgalom zavartalan fenntartása volt. Ezt a finom egyensúlyi állapotot több, egyszerre zajló folyamat is megbontotta a 19. század utolsó harmadában. Az említett változásokon túl a kontinentális gazdaságszerkezet átalakulása, a globális világgazdasághoz való kapcsolódás elmaradása, mind nagyban hozzájárult a problémák kialakulásához. Olyan árukat termelt és állított elő az Alföld gazdasága, amelyek világpiaci összehasonlításban egyre kevésbé, vagy már egyáltalán nem voltak versenyképesek. Jól mutatja ezt például, hogy a tengerentúli gabonával szemben az alföldi gabona már az 1870-es években is versenyképtelen volt. Ezt a piaci hatást igyekezett tompítani a Monarchia vezetése, amikor a birodalom vámhatárain belül biztosította a zavartalan áruforgalmat, a belső gabonakereskedelmet. Létrehozva ezzel egy sajátos, adott keretek között átmenetileg jól működő belső piacot , aminek súlyos következménye lett, hogy e piac egyre inkább elmaradt a globális gazdasági folyamatoktól.62 Az alföldi gazdaságszerkezet elavulttá, adott keretek között fenntarthatatlanná vált. Azzal, hogy a táj egészére nézve nem valósultak meg átfogó fejlesztések, hanem pusztán lokális magánerős beruházások történtek, nemcsak a táj gazdasági versenyképességét (diverzitását) gyengítették, hanem felerősítették a tájon belüli perifériaképződés folyamatát is.63 Ráadásul a század fordulóra az alföldi társadalom modernizációs folyamatokhoz kötődő mobilitási lehetőségei is érezhetően gyengültek. 60 Szilágyi 2011. 61 Orosz 2020: 18. 62 Orosz 2020: 18. 63 A korabeli perifériaképződéshez ld. Pénzes 2018.
