Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
27 Az Alföld újkori gazdaságszerkezete mindaddig működtethető, a gazdasági növekedés mindaddig fenntartható maradt, amíg a táj el nem érte (az adott keretek között) eltartóképességének a határait. Mindaddig, amíg növelhető volt a legelő- és kaszálóterületek kiterjedése, a gazdasági berendezkedés is biztosítani tudta (akár egyéni, akár kollektív szinten) a különféle felhalmozás kereteit, vele együtt lehetővé tette az alföldi mezővárosokban a lakosság társadalmi differenciálódását . Amint a környezeti feltételek megváltoztak, a gazdasági struktúra elemei (beleérte az embereket) is változni, alkalmazkodni kezdtek. Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy az Alföld újkori gazdaságszerkezetét nem egyedül és mindenek fölött az emberi társadalom s annak intézményei befolyá solták , hanem olyan külső, összetett rendszerek is, mint az éghajlat. Úgy vélem, a klímaváltozás önmagában is képes volt előidézni az újkorban, és még a modern kor elején is, az alföldi gazdaságszerkezet átalakulását. A gazdasággal együtt a társadalomban is alapvető változások mentek végbe. E gazdasági-társadalmi folyamatok pedig hatással voltak az alföldi településállomány összetételé re, a települések működésére és funkcióinak formálódására. A 19. századi változások: a fenntarthatatlan gazdasági fejlődés Az Alföldön egészen a 19. század közepéig jellemző maradt a nagyállattartó gazdálkodás,46 miközben a növekvő népsűrűségű tájban – a kedvezőtlen szállí tási körülmények miatt – a lakosságnak továbbra is helyben kellett megtermelnie a szükséges mennyiségű gabonát. A folyamatot elősegíthette az 1790-es évektől tartósan visszaeső csapadékmennyiség, 47 a vízjárta területek visszahúzód ása . Egyre több terület állt rendelkezésre az alacsonyabban fekvő Közép- és Dél-Tiszántúl vidékén a szántóföldi növénytermesztéshez. Ezzel párhuzamosan a magasabban fekvő Duna–Tisza közén tovább folytatódott a futóhomok megkö tése. Az éghajlat-módosulás tehát eltérő következményekkel, eltérő környezetváltozással járt együtt a különféle alföldi tájakon. Következésképp a gazdaságitársadalmi alkalmazkodás kö zben a tanyák kialakulását és elterjedés ét más-más okok segíthették elő. A tanyák elterjedésével a külterületi lakosságszám emelkedni, míg a belterületi népességnyomás enyhülni kezdett (átmenetileg). A 19. század elején az Alföldön már több tízezer főre becsülhető a tanyákon élők száma.48 Az 1870-es évekre kétszázezer, 1920-ra pedig már több mint egymillió tanyasi lakosa volt a tájnak.49 A városokból és a falvakból kiáramló tömeg részint kedvező hatással volt a belterületi szociális feszültségek levezetésére, részint munkaerőkínálatával megváltoztatta a határ megművelésének a lehetőségeit, feltételeit. (A 19. századi 46 Orosz 2020: 15. 47 Rácz L. 2021: 1. ábra. 48 Vö. Beluszky 2003: 99. 49 Faragó 2011: 274.