Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
13 gazdálkodásában, illetve azt is, milyen tendenciák rajzolódtak ki az adóalapok és bevételek terén. A VADSZÁM ALAKULÁSA KŐRÖSÖN ÉS KECSKEMÉTEN (Az összegek dénárban és számítási forintban.) Év Kőrös Kecskemét Öszszes adó Vadszám Öszszes adó Vadszám összesen utáni adó összesen utáni adó kulcsösszeg % kulcsösszeg % 1640 2.883 10.600 10 1.060 36,7 10.601 8 848 1663 2.695 4.473 12 549 20,4 8.52519.739 10 1.97317,7 1671 6.368 5.002 15 750 11,8 1672 13.40822.046 10 2.20416,4 1682 6.190 6.163 15 924 14,912.181 24.067 10 2.24620,1 1687 4.279 1.100 15 165 3,9 1688 10.47714.455 15 2.16820,1 A kiemelt néhány esztendő adatai érzékeltetik, hogy a két város vadszáma közötti arány távolról sem volt állandó, hisz a dokumentálható, nem egészen fél évszázad alatt mind méretét, mind pedig a tendenciáját tekintve ingadozott, és később erősen megváltozott. Arra pedig mindenképpen érdemes figyelni, hogy 1640-ben, ahonnan már mindkét településről maradtak megbízható adatok, a vadszám a két városban pontosan megegyezett. Azonban nem árt utalni arra, hogy Kőrösön 1637-ben még 11 300 vadszám után adóztak a gazdák, és ettől kezdve – kisebb ingadozásoktól eltekintve – szembetűnő a folyamatos csökkenés. Ebből is adódott, hogy Kőrösön az éves adóban ennek %-os aránya erősen mérséklődött, míg Kecskeméten viszonylag kiegyenlített maradt, és a legtöbb évben jelentősebb volt. Az egy vadszámra kivetett adókulcs a települések köte lezettségének és adóalapjaik mértékének módosulása során változott. Kőrösön azonban csaknem mindig magasabb volt, mint Kecskeméten. Ez az egy összesítés is meggyőzően dokumentálja, hogy mennyire nem szabad egyetlen év adatából – hosszú távra – sem az egyes városok gazdálkodásának belső szerkezetére, sem pedig az egyes ágazatok egymáshoz viszonyított arányaira következtetni. Tehát e két szomszédos település gazdasági állapotána k újabb adatsorokkal történő meg világítása érzékelteti , hogy az egyes ágazatok belső arányának felvillantása távol ról sem öncélú. A bevont adatsorok egyben fontos alapot képezhetnek szőlő- és bortermelésük társadalmi beágyazottságának érzékeltetéséhe z. 18 Bár a korábbi idézetek alapján kétségtelen, hogy mindkét mezővárosban széles körű volt a szőlőtermesztés, az egész közösséget átfogó összeírások Nagykőrös ön 1689-ből, Kecskeméten pedig csak 1707/8-ból maradtak. Ezek felhasználását, összevetését mégsem mellőzhetjük. A jobb tájékozódást segítheti, ha ezeket ismét párhuzamba állítjuk, és néhány eltérő vonást kiemelünk. 18 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/b
