Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
10 tettek kunyhókat,10 és aligha kétséges, hogy Cegléden is ilyen létesítményekkel könnyítették munkájukat a gazdák. A szőlőhegyeken a munka a XVII. században is már kora tavasszal elkezdődött. A fagyveszély miatt ősszel ekkor is befedték a tőkéket. A tavasszal szükséges nyitás kifejezés a XVII. századi iratokban nem tűnik ugyan fel, de az egyik korábbi idézet kétségtelenné teszi, hogy a kapálás fogalomköre erre is kiterjedt: hisz ennek folytán alakult ki a két szőlősor közötti kiemelkedő talajrész, a szőlő hátja. Tekintettel arra, hogy az egyik legnehezebb és egyik legfontosabb tavaszi munka volt, aligha kétséges, hogy a kapálásra vonatkozó utalások, munkabérek erre a munkafázisra is érvényesek. A szőlővel kapcsolatos tavaszi munkák a XVI. században is a szakszerű metszéssel folytatódtak. Erre korábban már két adatot is idéztünk. Az a tény, hogy mindkét esetben a napszámbérre, illetve a napszámosok ellátására történik utalás, kétségtelenné teszik, hogy a mezővárosban a gazdák igen jelentős számban birtokoltak olyan méretű szőlőket, amelyeket maguk vagy felnőtt családtagjaik segítségével nem tudták megművelni, hanem több irányú elfoglaltságuk miatt idegen, de komoly szakmai ismeretekkel rendelkező munkaerőt kellett igénybe venniük. A metszést a XIX. század elejéig kacorral végezték.11 Ezekből a feljegyzésekből nem tűnik ugyan ki, de valószínűleg az esetek nagy részében az ún. kopasz fejmetszést végezhették a város körüli szőlők jelentős részében, mivel a kadarka ezen a vidéken már ismert volt. Mivel a tanács a különféle munkák végzésének díjazását és a foglalkoztatás körülményeit rendszeresen szabályozta, nyilvánvaló, hogy tömegesen vettek igénybe idegen munkaerőt. Azt a munkást, illetve gazdát, aki ettől eltért, szigorúan büntették. A gazdák és a napszámosok közötti béralkukat a tanács igyekezett a hagyományoknak és a tényleges igényeknek megfelelő keretek között tartani. A háborús állapotok viszont naponként teremtették meg a rendkívüli veszélyeket, a szokatlan állapotokat, a mezőgazdasági munkákon belül időnként jelentkező munkaerőhiányt. Sajnos csak 1713-ból ismerünk egy rendeletet, amely Kecskeméten a szőlőkapások bérét szabályozta. Ez 6 polturában szabta meg a napszámbért. Ha áthágták a tanács által megszabott limitet, a büntetés mindkét felet elérhette. „Korbata István kapása a gazdáját elhagyta, fizetett silling 1.” „Miklós Kovács kapása panaszpénzt fizetett silling 1.” A gazdák büntetésére is van több példa. „Dékány Jánosné, hogy a város rendelése ellen az munkásoknak többet fizetett, azért büntettetett silling 5.” Az 1695. június 10-én meghozott bírói döntések egyértelművé teszik, hogy ezúttal a nyári szőlőkapálásokról volt szó.12 A kapálás mellett a szőlőben végzett nyári munkák között az egyik legfontosabb a kötözés volt. Miként már utaltunk rá, itt is elterjedt a kadarka, és ennek elég erős volt a vesszője ahhoz, hogy összekötve termését meg tudja tartani. Az viszont kétségtelen, hogy ezen a vidéken több fajta szőlő termesztése folyt, és a 10 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 23–24., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor. 2002/b 44., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 2002/b 94., NOVÁK László Ferenc: 2012–2013. 51. 11 SZABÓ Kálmán: 1934. 34–35., ÉGETŐ Melinda. 1993. 96 . 12 SZABÓ Kálmán: 1934. 37., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a 90–93., IV. 1510. a/ 1695. 50–59., IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1985/a 95–96.
