Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Codău Annamária: "mind fények ők, pirinkó csillagok" (Erdélyi Ágnes: Arckép szavakból. Összegyűjtött írások)
121 Codău Annamária „mind fények ők, pirinkó csillagok” Erdélyi Ágnes: Arckép szavakból. Összegyűjtött írások. Összeállította, szerkesztette, az előszót és jegyzeteket írta Bíró-Balogh Tamás, Jaffa Kiadó, 2020 Nehéz nem a „mi lett volna, ha” keserűségével indítani az Erdélyi Ágnes (született Glatter Ágnes, Budapest, 1914 – Auschwitz, 1944) életművéről szóló gondolkodást. Irodalmi munkásságának kiteljesülését már auschwitzi halálát megelőzően sokféle tényező akadályozhatta: egyrészt a pályakezdők szokásos küszködései, a fiatalok helykeresései, másrészt a korszak specifikus gondjai alkotta háló, közöttük a trianoni békeszerződés következményei, a két világháború közötti és alatti gazdasági és humanitárius válságok, a munkalehetőségek szűkössége és elidegenítő volta, a dolgozó nő szerepköreinek átértelmeződése – mindezek Erdélyi Ágnes lírai és prózai alkotásaiban rendre tematizálódnak, hol direktebben, hol érintőlegesen. A főként Nagyváradhoz kapcsolódó alkotó életében két kötete jelent meg, a Kovácsék című regény és a Kórus három hangra című verseskönyv (illetve egyetlen példányban a Nagybánya lírakötet), ezeket és egyéb, folyóiratokban, illetve a Radnóti-hagyatékban fellelhető szépirodalmi jellegű írásait (novellákat, tárcaszerű szövegeket, verseket) gyűjtötte össze Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. A jegyzetek hangsúlyozzák: ez nem egy kritikai kiadás, a korabeli helyesírást a közérthetőség érdekében adaptálták a mai normához, ami a szélesebb olvasóközönséghez való fordulás intencióját jelzi. Valóban sokak számára lehet érdekes és élményszerű az Erdélyi Ágnes munkáival való találkozás, az Arckép szavakból hullámzó színvonalával együtt kellemes és szerethető meglepetés. A korabeli és a mai (még csak éppen megindult) recepció a hullámzást az író-költő fiatalságának, egyéni hangkeresésének tudja be, ez a korrekt megközelítés pedig nem fedi el sem a hibákat, sem a kiváló megoldásokat. A kötetet hasznos a laikus olvasónak is a szerkesztői előszóval kezdeni, mivel az életmű kontextusai felől érthetőbbé válik a művek szemléleti háttere. Főként a versek sematikusabb, ideológia mozgatta retorikai megoldásai vonják el a figyelmet arról, hogy az alkotásban az átlagembert az 1930-as, illetve 1940-es évek elején érintő legégetőbb gondok elemi tapasztalatai kívántak utat törni, arról, hogy Erdélyi Ágnes művei együttesen olyan problémaérzékenységről és szolidaritásról vallanak, amely a társadalmi jelenségek és az egyéni pszichológia összefüggéseit is látni képesek. Bár Bíró-Balogh hangsúlyozza, hogy „egy saját jogon is értékelhető költői és írói életművet” tartunk kezünkben, elkerülhetetlen-
