Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Orosz István: Emlékek apámról VIII.

75

megéreztem, hogy a többiek a kivételezetteknek járó, nem is teljesen jogtalan utálattal kezelnek minket, ami természetesen tettekben is megnyilvánult. Megtanultam, hogy jobb többedmagammal csatangolni, és föl tudtam mérni, mikor lehet tárgyalásosan rendezni a konfliktust, mikor kell azonnal ütni vagy visszaütni (az egész úgy kezdődött, hogy visz

szaütött), és mikor jobb, ha az emberfia inkább futásnak ered.

Az orosz tagozatos iskola bemutatását, ahol heti öt órában ismerkedtünk Jurij Gagarin nyelvével (az űrutazásokról szóló híreket az iskola ablakába kitett rádió közvetítette: Tyitov, Tyereskova, Leonov), egy különös momentum színesítheti. Amikor ötödikesként odakerültem, a nagyok, a nyolcadikosok közt sokan voltak osztályismétlők, akik nem három vagy négy, hanem öt vagy hat évvel voltak idősebbek, s a túlkorosok közt sok széles arccsontú, húzott szemű fiú is feltűnt. Kecskeméten persze kunnak is vélhették őket, hogy mégis tatárokról pusmogtak, az a koruk miatt volt. 1945-ben születtek. A megelőző év végén lelassult, megállt itt a front. Később egy orosz vezénylő tábornok elismerte, ha Kecskemét vidékén nem találnak annyi bort (kivételesen jó volt a termés 1944 őszén), sokkal hamarabb elfoglalhatták volna Budapestet. „Egészséges vagy? Nem, öreg vagyok és nagyon beteg..., ócseny bolná.” Ilyen példamondatokkal igyekezett megkönnyíteni a kecskeméti újság a lakosság és a megszállók közti kommunikációt. Kevés sikerrel: a városi nőgyógyász háromezer megerőszakolt lányról, asszonyról tudott. A szóban forgó Czollner téri fiúkat persze nem az előkelő orosz tagozatra járatták. Szepezden 1959-ben voltunk először, akkor is és 60-ban is két hétig. ’59-ben éreztem ott magamat legjobban, bár az első napon kegyetlenül leégtem. Közben még dolgoztam is: ott írtam Pálffy Albert-et Dankó Imrének, a gyulai múzeumnak. Évával Pesten is voltunk vagy 10 napig egy pedagógus tömegszálláson. Időm nagy részét az OSZK-ban töltöttem. Éva is segített a Felfordult világ szövegeinek összeolvasásában. Szepezd. Bevallom, nekem az ’59-es nyár nem annyira kellemes emlék. Épphogy kigyógyultam a nagy betegségből, s úgy vigyáztak rám, mintha üvegből lennék. Míg apu pecsenyére éghetett, nekem az árnyékban is szalmakalapban kellett üldögélnem. Találok egy fotót, a strandon készült, a fényképezéshez összeültetett gyerekcsapatban egyedül rajtam van ing és persze kalap. Szepezd, amennyire emlékszem, két oldalról is be lett cserkészve. Paula néni, anyu zrínyis kolléganője férjével, Szabó Laci bácsival és fiával, Szilárddal már évek óta ott nyaralt, s nagyon megszerették. Talán ő ajánlotta, tud a közelben egy házat, amit nyaranta ki szoktak adni, de az is lehet, hogy inkább Keresztury Dezső „sugalmazta” apunak, év közben ugyanis egy rokona, talán unokahúga lakott a villában (úgy emlékszem, Zsuzsának hívták), onnan járt át a révfülöpi iskolába tanítani. Megtalálom Keresztury levelezőlapját, s rajta a „sugalmaz” kifejezést. „Kedves Laciék, igazán örültünk, hogy jól érzitek magatokat Szepezden, ahol nálam nagyobb géniusz sugalmazhat: a tájé.... Mi 15-én éjjel érkezünk. Ott lesztek-e még? Jó lenne...” Keresztury lapjáról tudom meg, Tury-villának hívták a házat. Emeletes volt, két családnak való, a földszintet a számtant tanító Ica néniék vették ki, az emeletet mi. Az idős tulajdonosok (vagy inkább csak gondnokai a háznak?), János bácsi, a halász és Rozika néni, a szuterénben laktak, egy nagy fehér kecskével. A kecske frissen fejt tejét kaptuk reggelire. A ház könyvekkel volt tele, azon az első nyáron leginkább egy Napóleonról szóló képes albumot bújtam. Megérkezésünk után hamarosan kiderült, mennyi kedves ismerős nyaral Szepezden. Ott volt például Sárközi Márta és első házasságából született lánya, Horváth Eszter, férjével, Lukin Lászlóval és sok-sok gyerekével. Márta néni ugyanolyan barátságos, „integráló személyiség” volt, mint a Válasz

idején, és sokan csak miatta ugrottak le Szepezdre egy-két órára vagy napra. Jött Lator, Domokos, Bibó Istvánra is emlékszem, igaz, az később lehetett, ’63 után, mert ’59-ben még börtöné-