Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Tőzsér Árpád: Hollóid szárnyát hallom suhogni...; Ipse dixit (Naplójegyzetek 2016-17-ből)
49 Tőzsér Árpád Hollóid szárnyát hallom suhogni... (Naplójegyzetek 2016-ból) 2016. május 21. Szart ér a koldulás, ha csak tököt (értsd: sült tököt) adnak – mondogatta valaha Tőzsér (Tosznyík) Jani bácsi, nagyapám egyik unokatestvére, aki olyan szegény volt, hogy koldulásra adta a fejét. De nem jöttek be a számításai, s végül így kommentálta a koldusipart: Szart ér a koldulás... stb. (Bizonyos költői vénával is rendelkezhetett az öreg, mert ilyen rigmusok is maradtak utána: Nagy ablak, / nem adnak. / Kis ablak, / itt adnak.) A lényeg pedig a következő: a szocializmusban divat volt szegény felmenőkkel dicsekedni. Egri Viktorról, a szocialista realista szlovákiai magyar próza jeleséről maradt fenn az anekdota, hogy egy életrajzát így kezdte: Nyomorgó gyáros családból származom. Abban az időben talán én voltam az egyedüli hazai magyar író, aki valódi nyomorgó felmenőkkel rendelkezett. Manapság viszont már szégyellni illik a szegény ősöket. S megint egyedül vagyok: egyedül, aki szégyentelenül bevallja őket. Május 22. Nem megy ki a fejemből Tolsztoj és Shakespeare virtuális „vitája”: Tolsztoj Shakespeare-en valamiféle következetes realizmust kért számon. Való igaz: Shakespeare művei – főleg vígjátékai – tele vannak hihetetlennél hihetetlenebb fordulatokkal, jelenetekkel, de az irreális helyzetekből mindig diadalmasan emelkedik ki az érzelmi, a lelki hitel. Az Ahogy tetszik ben például így: mikor Olivér (a gyűlölködő, gonosz nemesúr, idősebb testvér, a Toldiban Györggyel lehetne megfeleltetni) az erdőben Rosalindára és Céliára bukkan, teljesen valószerűtlen történetet ad elő éhes oroszlánról (!) (Frankhonban, Európában nincsen oroszlán) és a nyakára tekeredett mérges kígyóról, de ahogyan az Orlandóért aggódó Rosalinda (ugyanis Orlandó menti meg a bátyját a fenevadaktól) a rémtörténetet hallva elájul, s utána színlelésnek próbálja feltüntetni gyengeségét, az lélektanilag, érzelmileg annyira hiteles, hogy szinte megkönnyezi az ember. Shakespeare az érzelmek, a lélek realistája. S hihetetlen, hogy ezt Tolsztoj nem látta. Budapest, június 12. Mit meg nem érek még, ha sokáig élek! Az idei Könyvhéten az Imágók című új verskötetemet dedikálva, azt tapasztalom, hogy már nemcsak „pozsonyi polgár” vagyok, hanem „pesti burger” is: ámulok, mennyi az ismerősöm Budapesten, aláírtam-eladtam a könyvemből legalább 15 darabot, ami nálam rekord. S a hagyományokhoz hűen du. három óra előtt néhány perccel elkezdett zuhogni az eső, a Kalligram sátrában utánam következő
