Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Locker Dávid: Duplarandi; Szeptember végén a Dózsa György úton; A Szalon összeül (versek)
14 Pár óra múlva, miközben F. már alszik, a plafont bámulom. Miért beszél ez a sziporkázó intellektusú lány – akit (legalábbis ezt mondom magamnak) ezért is szeretek –, a többi nő közt úgy, mint a csákvári szomszédasszonyok? Melyik akkor az igazi F.? Heidegger vagy a gyomorpanaszok? És vajon nálunk melyik a tanult: a gúny vagy a bűntudat? De persze az is lehet, F. csak megunta, hogy szegény lány már negyed órája a telefonját görgeti. Szeptember végén a Dózsa György úton Ha most meghalnék, valószínűleg úgy értesülnél róla, hogy az agglomerációból ingázó haverod szitkozódni kezdene neked: valami barom buszba hajtott a Dózsán, dugó van, mentők, sziréna, szitkozódás. Hirtelen eszedbe jutna, hogy ilyentájt szoktam hazajárni a munkából. És akkor összeállna. A temetésre még eljönnél – két hónap együttlét után talán már nem is csak kötelességből. Megkockáztatom: még sírnál is. Elvégre volt pár szép pillanatunk. A barátaiddal kapcsolatban zavarodott lennél: két hónapos pasiért sajnáltasd magad? Hisz nagy részének még be sem mutattál! Társaságba azért eljárnál, csak beszélni beszélnél a szokottnál is kevesebbet. A biztonság kedvéért várnál mondjuk három, legfeljebb négy hónapot, aztán lelkiismeret-furdalással ugyan, de újra randizni mennél.
