Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Vajna Ádám: Konkrét esszé Szőcs Géza lírájáról, avagy egy költészet ki- és besajátítása
138 A 901 évvel később mindent tartalmaz, ami miatt Szőcs Géza nagy költő, és letaglózó erejű az a szabadság, amit megenged magának a versben, ahol „1097-et írunk. Meg 1998-at is”. Van például egy részlet, amelyben megismerjük a hercegnőnek írott vers keletkezési körülményeit, és amelyben Szőcs képes hat sort áldozni egyetlen rímért: A tintahalat, mint citromot, addig mind gyűröm, csavarom míg tintájával megtelik a kalamárisom. Ígyhát a tintahal-árus hala máris ott van kalamárisomban. A történet előmozdítása szempontjából persze fölösleges, öncélú játéknak tűnik az egész, de a részlet erejét (és az életműben sok ilyen részlet van még) éppen az adja, hogy Szőcs meg meri lépni még így is ezt a hat szótagos rímet. Tolnaival szólva „a vers lám – / lám még ezt is tudja / lám még ezt is”. És persze ezenfelül sem fölösleges, mert atmoszférát teremt, részben képi, de elsősorban nyelvi és hangulati atmoszférát. A 901 évvel később persze nemcsak játék a rímekkel, hanem igazi szerelmes vers, amelyben a két idősík összemosásával újabb példáját találjuk a nagy szerelmi gesztusoknak: a 901 évet átölelő szerelem dala ez. De persze begyűrűzik a politika is, leginkább a megfigyeléskultúra, egyrészt versbeszélőnk, az álruhás király után kutakodó, velencei dózse által megbízott kém képében, másrészt az egyik dalbetétben feltűnve: Ha én lennék a lámpagyári munkás Megvilágító ének Ha én lennék a lámpagyári munkás a minőségek szorgos ellenőre s te királylány egy tengerparti várban: én szeretnélek ennek ellenére s hogy arcod gyöngéd fényekben fürösszem én minden lámpást meggyújtanék éjjel s így nézném arcod rejtett, őrült, forró és mondhatatlan, szótlan szenvedéllyel.----------------------------------------------------Cselekmény csak ennyi. És a díszlet: külváros és rozzant lámpagyár, hol az éjben elvtárs suhan átal s féllábakon sok-sok lámpa áll. De szóba kerül a versben a metafizika is egy villanykörte révén („Halandó a villanykörte. / ÖRÖK CSAK AZ ÁRAM ÚTJA / ÁRAMKÖRBŐL ÁRAMKÖRBE”), vagy éppen a psziché rejtelmei („Idelent a szuterénben / vívódik a szuper-énem. / Láthatár és léthatár
