Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
124 helyet kapna (annál is kevésbé, mivel Erich Auerbach regények és eposzok alapján vonja le következtetéseit). Ellenben élet, próza, regény, művészet, líra, költészet egymást átható feltételezése Tandorinál messze nem zárja ki a stendhali „bon mot”, regényfelfogás alkalmazhatóságát (adott esetben kitekintést a – lirizáló – „referenciák”-ra). „Az olvasás is regény, mégiscsak regény – tükröt villogtat, benne a mimagunk töredék ábrázatai.” A könyv következő lapján: „Az én kis regényemben...” Határozottabban, félreértéseket oszlatóan: „Néha evés, ivás, az élet fizikai fenntartása, a lényegi dolog emberivé tagolása, alkalmi beszélgetések, találkozások ritkása által. A költészetregény írója ennyit mondhat ki életéről és hogylétéről. (...) Költészetregényünk, bár nem hasonlat, nem segédegyenes, jogos próbálkozás, nincs más. (...) Bármi része van életemnek, már költészetanyag. Ez utóbbi áthallás József Attilától.” (Arra azonban nem árt figyelmeztetni, hogy az idézet írója a van -t húzta alá, nem a birtokos személyraggal ellátott életet. Talán az általánosba emelés sejtetése okán.)13 Élet, költészet(regény) összefüggései egy József Attilától áthasonított fogalomba tor kollnak. Önmagában az élet lehet esetleges, a saját élet a könyv állításai szerint sosem az, hiszen annyi költészetregényi feltétel/feltevés alakítja. S ha esetleges volna is, csak a fizikai létezés némely részletére vonatkozhat. Minthogy költészetregénnyé válik, belép a költészet „rend”-jébe. egy kihagyott mondatot illesztek ide alátámasztásul: „mégsincs mód magunkról mások közvetítése nélkül szólnunk.”14 Eképpen a XX. század magyar lírájának itt válogatott (másutt máshogyan válogatott) fejezetei „szűrőjén” át képződik meg az, akinek személyisége közvetít és közvetítődik. A költészetregény alakjai külön-külön, olykor egymás mellett, máskor egymással szemben költői cselekménnyé állnak össze, és ezen a cselekvésen, illetve történésen tetszik át a költészetregény írója. Másutt módosítva, mert a hangsúlyok máshová kerülnek. Az eredmény többnyire: „próza”, azaz „regény”. Nem akarok másképp élni, csak ahogy eddig. Eddig is úgy éltem végig, rettenetes botlásokkal (amikor nem úgy éltem), ahogy az a » költészetregényem « evidens volt (lett volna). Az élet történet prózája alá van vetve a költészetregénynek, de a költészetregény nem független az élettörténet fordulóitól.”15 A beszélő életének-személyiségének elhelyezése az általa épülő költészetregényben rendkívüli téttel rendelkezik. Az önpozicionálás elválaszthatatlanul része a költészetregény formálódásának, a „vándorló tükör”-ben hol az értelmezés tárgya, hol az értelmező jelenik meg (többnyire cselekvéseire utalva). Pontosabban: hol az egyik „fő”-alak (hiszen minden fejezetnek van „fő”-alakja), hol a másik kerül az előadás középpontjába, egyik sincs arra kényszerítve, hogy epizodistaként láthassuk. „A vers – az valami módon vers –” ez a tautológia szolgálhat a „prózá”-tól való megkülönböztetésre, önmagukban az élet „tényei” (hogy az író már nem utazik, Éliás halálának évfordulója van) „még nem költészet.” „Viszont: Ahogy élek, az a költészetregény, a regényem, a versek, a fordítás országúti kerékpározásához, sprintekhez szükséges.” „A magam vízhordója vagyok a munkával, aztán a sprintek, esetleg részhajrák, vannak ilyenek is a 180–240 kilométerek során...” Eltekintenék attól, hogy Tandori Dezső (nála nem ritka) sportpéldázatát ismertessemaz országúti kerékpárversenyeket a televízión keresztül beavatottként szemlélő költészet-13 Uő, Csodakedd ..., 117, 119. Újra: „életem irodalmammá vált.” „valóban az irodalomról beszélni mindig meghatározhatatlan szerveződési arány élet és irodalom közt, nyárderű- emelés s viharok közt.” 14 „A másokkal való társalkodás az egyetlen esélyünk rá, hogy több életünk legyen s így több történetünk.” Odo Marquard, Az egyetemes történelem és más mesék , ford. Mesterházi Miklós, utószó, a függelékben közölt esszét ford. Miklós Tamás. Budapest, Athenaeum, 2001, 172. 15 Itt is idézem: „Ahogy élek, az a költészetregény.” 159.
