Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
122 – egyrészt összevonja a két, különfélének gondolt írói-költői területet, ezt alcímként idézett mondatával is jelzi; a kötetben újabb kurta kérdések követik, majd némi kitérőt engedve meg magának, megjeleníti a „költészet-érzés”-t. A sajátját és amúgy általában, – másrészt a kötet borítójához, címlapjához utasít. Itt ugyanis a regény egy téglalapba van bezárva. Ilyen módon a költészet-regény furcsán összetett szó, előtaggal, bezárt utótaggal rendelkezik, nyelvtani szerkezet, mely (legalábbis) első megközelítésben mégsem sugalmaz hierarchiát a szavak/kifejezések között. Igaz, az ellenkezőjét sem. Csak azon töprengtet el, mennyire jelzésértékű a téglalapba zárt regény, ennek lehet-e következménye; a bezártságból van-e kitörés? Mindettől eltérően Márai naplójegyzete „hagyományosabb” műfaji elgondolásról tanúskodik, a „próza” (itt, ám csakis itt) azonosítható, azonosul a regénnyel, míg a „vers” nagy valószínűséggel a líra helyett áll, és viszonylag jól érzékelhető attribútumokkal rendelkezik: a prózához is, a vershez azonban szükséges az olvasói cinkosság, az olvasó tevőleges jelenléte. Az emigráció szűkre szabott alkotásfeltételei azonban nem kínálnak teljes és megnyugtató magyarázatot, ezért a napló más helyeihez sem árt fordulnunk. Viszont a megvalósítandó/megvalósítható mű részint a hiányként jelzett helyzetből nyerhető ki, részint az egyes mű fölöttesnek tetsző, legföljebb sejthető instanciájából, az objektivizáció megcélzása által. Ez talán ahhoz segíthet, hogy az alkotás feltételei „műfaji szinten” jöjjenek létre. ebben az esetben a versből és a cselekményességgel összegondolható „prózá”ból együtt lesz/lehet valami, amit valaki nevével, személyiségével, irodalmi hírnevével hitelesít, a magáénak ismerhet el.4 Tandori Dezső címadása oly értelemben közelíthető a Márai-naplórészlethez, hogy a puszta rátekintés szerint műfajokat vonna össze, bár inkább beszélhetnénk tömörítésről, „rejtjelezés”-ről, a műfaji szó megszólaltatásáról. Költészetből és a regényből egyaránt kölcsönzött tényezők egymásra/ba épüléséről, olyan műfajjelölésről, amelybe mindaz belefoglalható, ami a műcímként olvasható Költészetregény -elképzelésbe belefér. Hevenyészett felsorolásban: (ön)életrajz, versértelmezés, a tárgyalt költőkhöz-versekhez fűződő (olykor nagyon személyes, önéletrajzi – nem egyszer stilizált – tényezőkre utaló vagy onnan származtatható) viszony,5 nagyon kevéssé az irodalomtörténet/tudomány fogalmi nyelvén, mindazonáltal bizonyos bölcseleti elemeket bevonva, azt is feltételezve, hogy korábbi Tandori-művek, mint az olvasónaplónak szánt Az erősebb lét közelében , 6 az irodalmi tanulmányok alcímmel ellátott A zsalu sarokvasa 7 értelmezési nyelve egy „alkalmazott”, esszé-nyelv már nem egészen ismeretlen a könyv várható olvasói előtt, kiknek további 4 Mindazonáltal újabb líraértelmezések összevethetők a Tandori-kötet idevonatkozó utalásaival. Jonathan Culler, Literaturtheorie . Eine Einführung. Stuttgart, Philipp Reclam jun., 2002, főleg 109–114, Hans-Georg Kemper, Lyrik, in Lexikon Literaturwissenschaft, hg. Gerhard Lauer, Christine Rührberg. Stuttgart, Philipp Reclam jun., 2011, 208–211, Molnár Gábor Tamás, Visszacsatolások . Irodalomértelmezés és reflexivitás. Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2019., 126–154. 5 Tandori a végső fázisból visszatekintve már nem műfaji differenciálással él, más lényegi tényezőre utal: „s hogy —2000-2006— ebből az írhatási szempontból DALIÁS IDŐK voltak. Most itt megálltam (az írással), vagyis hogy innen hogyan tovább. Mindig így volt ez? Mindig így voltam ezzel? Ja, a formai tagolás, az írás egyik lényege, nem is a szó, nem (jaj, ne már) a mondat, de ahogy tagozódik, betagozódik egyik rész a másikba, ismétlődik, elmarad, kiderül: az írás tkp. ERRŐL SZÓL. (bocs)”, uő, Zúgolódások I , Jegyzetek a zöld füzetből, Közzéteszi Tóth Ákos. Tiszatáj 2020, 2, 3–4. 6 Uő, Az erősebb lét közelében . Olvasónapló. Budapest, Gondolat, 1981, (Huszonhét fejezetben mutat be költőket.) 7 Uő, A zsalu sarokvasa . Irodalmi tanulmányok. Budapest, Magvető, 1979. (A magyar irodalomból: Nadányi Zoltánról, Kassák Lajosról, Weöres Sándorról, Jékely Zoltánról, Ottlik Gézáról, Örkény Istvánról)
