Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Cserjés Katalin: Kommentárok A szakács című hagyatéki szöveg újólag fellelt epizódjához (A szakács és a hét szál rózsa)
113 A férfinak minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne rohanjon ki a szobából, ahol ez a rideg, ... hasonló lány él, aki minden cselekedetében feladatot hajt végre és kötelességet teljesít ... 1977. 12. 03. „Nem volt-e mindig is ilyen? Megismerkedésük percében is?” A szakács megkísérelte tisztázni magában az ügyet; amíg kapcsolatuk elemzésével tölti az időt, talán valami haladékot nyer és ösztöneinek engedelmeskedve nem rohan ki a lakásból az [utcára]. „Vagy éppen ellenkezőleg: ő lenne kettőjük közül a hibás, ő lenne kettőjük közül a szeretetlen, aki képtelen a döntésre, hogy Á.-t vagy Nórát válassza-e, s ilyen módon akar kibújni a választás felelőssége alól?” Gondolatait elterelendő, a macskát és Mariettát próbálta maga elé képzelni és eszébe jutott, hogy Marietta, aki szinte sohasem takarított, s csak végszükségben mosott, tiszta bugyiban állt a fürdőszobában, ahová a férfi gyanútlanul benyitott, mert azt hitte, hogy a festő most nincs otthon. Marietta hátrafordult, és rémült, kerekre tágult szemmel nézve a szakácsra kijelentette: „Most voltam vécén. Olyan kísérteties a székletem.” A férfi keze után nyúlt, mint aki ki akarja vezetni a mellékhelyiségbe, hogy előbbi kijelentése igazáról a saját szemével meggyőződhessen... 1977. 12. 04. Végül Nórát képzelte maga elé meztelenül, lehúnyt szemét, félig nyitott száját, amint szeretkeznek, de ezek a képek nem bírták elűzni a vijjogó, szirénázó hangot, amely azonnali menekülésre késztette. Valójában nem erre a menekülésre, e végső búcsúra készülődött-e mindig? Egyszer O., akivel a szakács előtt járt a lány, éjjel egy óra körül kavicsokkal kezdte dobálni az ablakot. Nóra felöltözött és kijelentette, hogy lemegy, „beszél O.-val, világosan tudatja vele: egykori kapcsolatuknak vége és legkésőbb egy óra múlva visszajön.” A szakács cigarettára gyújtott és olvasni kezdett. Eltelt egy óra, két óra. A férfi elővette Nóra szekrényéből azt a bonbonosdobozt, amelyben a fényképeit tartotta és nézegetni kezdte őket, hogy válasszon közülük: melyiket akarja megtartani, ha elválnak. A kiszemelt fényképeket a vállra akasztható bőrtáskájába egy ... lapjai közé helyezte, aztán olvasott tovább. Nóra jó három óra múlva nyitott be az ajtón, azzal mentve ki magát a késésért, hogy „megsajnálta O.-t, beültek egy sörre az Old Firenzébe, ahol megpróbálta megmagyarázni a férfinak, hogy mást szeret, és törődjön bele a helyzetébe.” A szakács hallhatta O. hangját az eresz alatt, mikor elment: „a vesztedbe rohansz!”, kiabálta Nórának, majd azt is hallotta: „nem mondok le rólad!”, végül Nóra válaszát: „pedig muszáj.” Bár nem érzett részvétet O. iránt, nem fogta el holmi győzelemhez hasonló érzés sem; Nóra választása megzavarta és késleltette a lánytól való búcsú szertartását. 1977. 12. 06. Nóra még mindig nem jött be a szobába; nyilván megtöltött egy üres befőttesüveget vízzel, és az üvegbe tette a hét szál rózsát. Így nehezebb a dolga, hogy elrohanjon, gondolta a szakács, ha itt lenne a lány, erősebben érezné azt, ami azonnali menekülésre kényszeríti. De ha itt lenne, legalább szeretkezhetnének, mielőtt elmegy, bár ez másfelől szükségtelenül bonyolultabbá tenné távozását.
