Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Lengyel András: Ki volt B. J.? (Egy József Attila-szöveg hátteréhez)
106 Lengyel András Ki volt B. J.? Egy József Attila-szöveg hátteréhez A moravska-ostravai Magyar Nap 1937. július 25-i számában jelent meg József Attila nevezetes, rövidsége ellenére is igen fontos elvi állásfoglalása az úgynevezett „új népiességről”: Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? A cím alatt zárójeles műfajmeghatározás: Beszélgetés József Attilával. Ez az alcím némileg megtévesztő; a szöveg formailag nem beszélgetés, nem interjú, hanem összefüggő, folyamatos gondolatmenet, amelyet nem szakít meg kérdés. (Szövegét a költő, önálló cikként, ezért is közölhette újra saját lapjában, a Szép Szó ban.) De az alcím mégsem teljesen jogosulatlan, a szöveget ugyanis egy B. J. jelű szerző kopfja vezeti be, „Budapest, július hó” keltezéssel, s ez a bevezető expressis verbis arról beszél, hogy „nem lesz érdektelen, ha a mai magyar költészet egyik legjelentősebb költőjével való beszélgetésemet a »Magyar Nap« olvasóinak figyelmébe ajánlom”. A kopf tehát nem kevesebbet állít, mint hogy B. J. találkozott József Attilával, beszélgettek, és szövegét a költő a fölvetett kérdésre válaszolva fogalmazta meg. Vagyis, akár egy beszélgetés eredményének is tekinthetjük. Hogy a szöveget maga a költő írta le, nem pedig egy „kérdező” jegyezte le, az nem kétséges. A szöveg egész nyelve, nyelvi állapota mindenestől József Attilára vall, s a Szép Szóbeli közléssel ő maga is sajátjaként azonosította az írást. A szerzőség a József Attila-kutatók számára is evidens; soha senki nem vélekedett másképpen. A Magyar Nap közlése mégis fölvet néhány kérdést, amelyeket célszerű meg is válaszolnunk, jóllehet az új, Tverdota– Veres-féle kritikai kiadás (2018) a problémát nem érzékeli. A két legfontosabb – nyitott – kérdés az: (1) mikor született a szöveg, s (2) ki volt a probléma fölvetője, kiprovokálója, azaz ki volt B. J.? Az első kérdésre a kopf ad egy választ: „Budapest, július hó”, de ez a datálás így túlzottan tág; célszerű szűkíteni az időhatárt. Annyi bizonyos, a szöveg a megjelenés napján, 25-én már kész volt. De mivel nem helyi, hanem magyarországi – budapesti – születésű irományról van szó, a megjelentetéshez a kéziratot a szerkesztőségnek előbb meg kellett kapnia, s azt nyomdába kellett adnia, a 24-i szereztetés tehát túl közeli lenne. Tudjuk viszont, hogy egy 23-i, budapesti keltezésű híranyagot a Magyar Nap 25-én már közölni tudott, a József Attila-szöveg tehát akár 23-i is lehetne. Ez azonban nem igazán életszerű: a „beszélgetést” meg kellett előzetesen beszélni a költővel, a szöveget meg kellett írni, a kéziratot postára kellett adni, a szerkesztőnek/rovatvezetőnek pedig be kellett építenie a számba a pesti küldeményt. Valószínű tehát, hogy ez így még mindig túl feszes menetrend lett volna. S mivel a 25-i szám vasárnapi, azaz a hétköznapinál gazdagabb kulturális anyagot közlő szám volt, föltehető, hogy a nemcsak aktuális, de elméleti szempontból is fontos József Attila-szöveget a szerkesztőség eleve egy vasárnapi számra időzítette. (A szöveg úgynevezett húzós anyag volt, ilyesmivel pedig egy valamire való szerkesztő már kalkulál, „játszik”.) Azaz a kézirat nem 24-én, hanem már napokkal korábban ott volt
