Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Géczi János dekollázsai
104 beszerzett alapanyagok alapján (a honlapon ezek is láthatók színesben). Ebben a sorozatban jelenik meg egyetlen olyan munka, ami a Kína címet viseli, 2008-ban készült, és az európai városokban létrehozottakhoz hasonlóan tépett, hasított plakátokból. Az emblematikus kínai figurák mellett kínai írásjelek is láthatók az eredeti plakát gyűrődéseit is megőrző dekollázson. 2009 februárjában jelent meg az Arnolfini Szalon Esszéportálján kínai tapasztalatairól szerzett esszésorozata, és ugyanakkor az Arnolfini Netiratok sorozatban az Arnolfini Netgaléria Kínai citátumok című fotókiállításának anyaga, melyeket szintén ő készített. Ebből a színes fotósorozatból vannak az illusztrációk a tíz esszéhez. Géczi János dekollázsain inkább érződik, hogy képzettsége biológus, mint kollázsain. Aki nem rendelkezik hasonló természettudományos szemlélettel, mint ő – márpedig a képzőművészeti alkotások értelmezői rendszerint bölcsészek, humán műveltségűek, feltehetően az esztétikai, filozófiai, történeti megközelítésben járatosak. A dekollázs, annak ellenére, hogy már 60-70 éve létező szemléletmód, gondolkodásmód, alkotói eljárásmód, többrétegűsége, bonyolult struktúrája, hálózatszerű komponálásmódja, organikus formavilága miatt sokkal inkább igényelnék a kortárs természettudományokból igen lassan átszivárgó elemzési, értelmezési módokat. A körülöttünk rohamosan változó mediális világ egyelőre inkább a számítógéppel és a hozzá hasonló eszközökkel előállított művekhez nyújt keretet, a dekollázshoz kevésbé. Pedig Géczi dekollázsai is segítenek, hiszen kapcsolódnak a street arthoz. Kiindulópontjuk mindig a város, amely alapeleme a kultúrának és az organikus létformáknak. Géczi időben észrevette az utca felértékelődését, az óriásplakátok, a reklámhordozó oszlopok jelentőssé válását a városok vizuális szövetében, ahogy egyre inkább meghatározóvá váltak a városképben. Ezzel párhuzamosan az egyre elterjedtebb, és tiltottból megtű rtté vált graffitikben felfedezhette a párhuzamot saját kezdettől való törekvésével, azzal, hogy hogyan kapcsolható össze a betű, az írás, a szöveg a csak vizuális alapelemekre (vonal, pont, alakzat, irány, szín stb.) szorítkozó képiséggel. Költő, író, képzőművész egyszerre, és számos nemzetközi tendenciához hasonlóan, a város üres felületeire (falak stb.) felvitt végtelenített, soha be nem fejezett, látványos alkotásaival azonosulhatott. Saját dekollázsaiban, óriásplakátjaiban ugyanúgy folyamatosan tovább folytatható a teremtett látvány, nem hierarchikus a struktúra, nem zárt a kompozíció. Nem tesz különbséget szó és tárgy, absztrakt foltok és kontúros figurák között. És még valami, ami fontos: a graffitiket, a street arthoz sorolható látványegyütteseket többnyire több névtelen, ismeretlen ember alkotja, akárcsak a képzőművészet legkezdetén (körülbelül 70 ezer éve a klasszikus görög korig) a barlangrajzok jeleneteit. Természetesen és szükségszerűen a street artnak is kitermelődnek a neves és a mainstream képzőművészetbe befogadott képviselői, de lényegében mégis populáris termék marad számos anonim alkotóval, aki hozzáteszi a magáét a már meglévő komplex (olykor kaotikus) látványhoz. Géczi nagyméretű dekollázsai nem véletlenül keltenek olyan benyomást, mintha falfestések (tűzfalfestmények) lennének, szerves részei az utcai művészetnek. A figurális, embereket megjelenítő művei még inkább kapcsolódnak a hagyományokhoz, különféle kultúrtörténeti korszakokhoz, más művészeti ágakhoz (például a filmhez filmplakátok töredékeivel), a nonfiguratívok, amelyeken csak az írásjel, betű konkrét forma, folyondárszerű, végtelenített, valamiként organikusak. A graffiti a hatvanas évek végén született New Yorkban, és terjedt el gyorsan az európai városokban. Annak az urban vagy public artnak az előzménye, amelyhez szerintem Géczi János legutóbbi időben készült munkái is tartoznak. Az urban art vagy public art meghatározó közege a város, illetve a köztér – Géczi dekollázsainak is ki kellene lépnie a megszokott kiállítási terekből városi helyszínekre, közterekre. Izgalmas volna olyan műelemzéseket végezni, amely visszakeresné, hogy az adott alkotásnak mi köze van ahhoz a térhez, ahonnan elemei származnak. Nem sorolom fel a városokat, ahonnan egymásra ragasztott
