Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Csehy Zoltán: Indázó futamok magyar csákányra (Kastélynapló 2.)
67 tos formákat teremtő húgykő a tiszta porcelánra. Szép és hibátlan: rettenetes és ízlésficamos. Egy romhoz viszonyítva mindkét ítélet igaz lehet. Egyszerre izgalmas kulissza, romantikus makett és „történelmi tény”. Luxusesküvők színhelye, miközben maga is olyanná alakult, mint egy kissé aránytalanra sikeredett esküvői torta. Albinoni G-moll adagiójának hangulatát árasztja, melyet végeredményben a töredékes művet rekonstruálva újraíró Remo Giazotto zenetudós komponált. Giazotto csak akkor vallotta magáénak, amikor az Albinoni-mű „barokk” sláger lett, amikor reprezentatív koncerteken és emlékezetes temetéseken (pl. Margaret Thatherén) játszották, de akkor már hiába. Ez a hiperromantikus álbarokk csepegve, csurogva vont cukormázat Albinoni valódi munkái köré, szépsége bizonyos értelemben tagadhatatlan, az íze viszont émelyegtető. S. K. húgom osztálytársnője volt: egy barokk parasztházban éltek, melynek szépsége messze túltesz a „kastélyén”, sőt sokáig azt hittem, ez maga a békei kastély, kertjében nimfák és faunok, Endymion éjjel innen szemez a holddal, közben hol gitár, hol lant, hol theorba szól. A barokk parasztház csak elvben paradoxon: a leleményes parasztok legleleményesebbje ugyanis elleste a magaskultúra egyes elemeit, s azokat belekomponálta a saját hagyományaiba, a kultúra jobb korszakaiban föntről tart lefelé, s nem fordítva. A hullámtarajos zöld ház kimerevített dinamizmusa és a körülötte pompázó hatalmas fák egysége tisztességes, hamisítatlan barokk muzsika. * * * A gombai kastélyt magról vetették. Egy reggel megrepedt a földhám, és annak rendje és módja szerint lassan-lassan kiemelkedett a rejtélyes mélyből, a gondo san nemesített növény fokozatosan nyerte el természet szabta dimenzióit, méreteit, biológiai tulajdonságainak megfelelően teljesítette ki a maga maximumát, töltötte ki a neki kiszabott teret és időt, hízott és fogyott bele egykori és mai alakjába. Végül egy elvadult park sápatag titka lett, egy magára hagyott ősnövénylény. A szinte teljesen lepukkant kastély klasszicizmusa maga a történelmi viszontagságok fölött lebegő harmónia: négy karcsú ión oszlopa címeres tümpanont emel, a terasz alatt négy vaskos medvetalptámasz. Különösen paradox izgalom látni a fenti szögletes és a lenti félköríves ablakok és szemöldökpárkány-elemek kivételes harmóniáját – ez másutt szinte disszonáns lenne. A Vasárnapi Ujság 1858-as évfolyamában szereplő metszeten (az épületet félig-meddig egy öntözőkannás kertész perspektívájából látjuk) ez csodásan látszik: az alsó szint hullámverésén lebeg a szögletes felső, mint egy biztonságos bárka a lomha vízen. Az ovális alapokon nyugvó „kiskastély” maga a kerekség, tavirózsaúsztatás a park lomha zöldjén. Még inkább férfimellbimbó egy szőrös, kigyúrt mellkaspárnán. Őserdő veszi körül itt-ott már őszülő szőrszálakkal. * * * 1346-ban Gombai Kumpurd fia Kupe panaszt tett, hogy a saját testvére, Miklós a saját házában nyíllal tört az életére, és meg akarta őt ölni. Egyszerűen célba vette, űzte, mint a vadat, körbelövöldözte, eltalálta a ruháján keresztül, és Gombai
