Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.
56 övét Orsival, az első ápolónővel állítható magasságú, kerekes gyógyágyra cseréltük. Azt hiszem, az volt az utolsó nagy lázadása. A rendőrök egyébként a házkutatáshoz a főbérlőt, Hausinger Palit hívták át tanúnak, szerencsére nem kellett fölébreszteni, hiszen eleve fordított életet élt, éjszaka volt ébren. Az ágyneműtartók után a könyveket lapozták át, vagy inkább rázogatták végig. Alighanem elrejtett leveleket vagy valutát kerestek. Az egyik Illyés-kötetből kiesett az Egy mondat gépirata, de nem törődtek vele. Egy mondat a zsarnokságról . Megtalálom én is. Vékony, átütő papír, alig olvasható indigós másolat, nyilvánvalóan a sokadik. Előveszem apám Monarch Pioneerjét, összehasonlítom a betűket, könnyű felismerni, bizony ezzel az írógéppel írták. Vajon hány példányban? Úgy látszik, a kiküldött nyomozók kezdők voltak, vagy legalábbis a költészet terén tájékozatlanok, pedig milyen remek vádpontot lehetett volna kreálni belőle. Amit megtalálhattak volna (vagy talán meg is találták?), az Bibó írása volt, Tervezet a magyar kérdés kompromisszumos megoldására. Nyilván erre a november 6-án keltezett szövegre, illetve a december 4-én írt kiegészítésére gondolt apám, amikor azt írta a Memoárban, eljutott hozzá Bibó tervezete a kompromisszumos megoldásról, s bizonyára erre céloztak kihallgatói is, amikor azzal vádolták, hogy Bibó Lajos műveit terjesztette. Nem álltam meg, hogy ki ne javítsam – fűzte hozzá –, nem Lajos, hanem István. Na, tessék! Megint gúnyoskodik és kioktat, holott mondhatná, hogy semmiféle Bibó Lajos-szöveget nem terjesztett soha. (Az ügyészi vádiratba a Bibók [(sic!)] István név került.) „...a Szovjetunió kormányának az az elhatározása, hogy csak a belső rend teljes helyreállítása után hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni Magyarországon lévő csapatainak kivonásáról és a magyar-szovjet viszony rendezéséről. A szovjet csapatok ittléte által teremtett mai helyzetben azonban lehetetlen a belső rendet megszilárdítani és a termelés normális menetét biztosítani. Vagyis az a feltétel, amelyhez a Szovjetunió kormánya a csapatok kivonását köti, éppen e csapatok ittléte miatt nem teljesülhet....” Valószínűleg ezt a Monarch Pioneerrel másolta le – mi mással –, és azzal pötyögtem le én is, az ő gépével Bibó Magyarok ... kezdetű kiáltványát, amelyet az „egynapos miniszter” a megszállókat várva, és persze félelmét titkolva a Parlamentben írt. Az én írásom természetesen jóval későbbi, ráadásul nem is igazi írás, inkább grafika. 2011-ben Bibó István születésének századik évfordulóján a leányfalui Aba Novák Galéria vezetője, Kováts Kristóf kért meg, vegyek részt én is az emlékkiállításon. Úgy ütögettem a betűket, úgy rendeztem a szavakat, úgy csoportosítottam a mondatokat, hogy az A/4-es lapon megjelenő tipografikus képlet messziről nézvést Bibó István arcmását adja ki. Kristóf elkérte Bibó fiától, ő is István, apja Continental Wandererjét, s abba becsavarva állítottuk ki a lapot. A „legépelt Bibót” apám is látta, mert ugyanebben az évben a kecskeméti Cifrapalotában önálló tárlatom volt, ott az ő Monarch Pioneerje volt a posztamentum, s alighanem akkor kértem el „örökbe”, hisz ő már úgyis egy „modernebb” Erikát használt. Az elektromos gépektől, pláne a computerektől viszont mereven elzárkózott. Számítógépbe fogalmazgatva ezt az irományt, s majd’ minden mondatát átszerkesztve, szórendjét átalakítva, aztán a gép javítóprogramján átfuttatva, újra és újra elámulok, hogyan voltak képesek az öreg filoszok – apám, Bibó s a többi magas homlokú szemüveges – oly biztos kézzel, s hibát véletlenül sem ejtve, ütögetni a billentyűket hosszú oldalakon át. (Na tessék, az iménti mondatba háromszor is bele kellett javítanom.) Több volt Eötvös-kollégista és egykori válasz os terjeszthette akkoriban Bibó írásait, erre utal, hogy az apámmal nagyjából egy időben letartóztatott Rusvay Tibor és Hankiss Elemér elleni egyik vádpont is a Bibó-iratok propagálása volt. Egy másik pedig olyan dokumentumokra vonatkozott, amelyek egy tervezett kecskeméti értelmiségi fórummal voltak kapcsolatosak (vajon azzal, amelyik miatt apám a szovjet városparancsnoknál is
