Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Orosz István: Emlékek apámról VI.
125 kolatlan, hogy időnként (?) hangot adtam ellenérzéseimnek. Az ötvenes évek elején nem volt pelenka, gumibugyi, popsikenőcs, bébiétel, sőt gyógyszer, oltóanyag, de még steril tű se nagyon, vagy ha mégis volt, nem juthatott mindenkinek, a szakirodalomban ugyanis bennünket, az 1950 és 1953 között született generációt hívták „Ratkó-gyerekeknek”, ami azt jelentette, hogy hála az akkori népjóléti, majd egészségügyi miniszter szigorú törvényeinek, hirtelen nagyon sok lett belőlünk. Azt ugyan nem gondolom, hogy születésemhez Ratkó Annának köze lenne, de mivel mégiscsak ez a korán őszülő szövőnő volt hazám legelső női minisztere (mellesleg a kiváló költő, Ratkó József nagynénje), aki még Rákosiban is föl tudta gerjeszteni a kötelességtudatot, gyereket kéne csinálnia a túlkoros jakut first ladyvel, Fenyicskával (más kérdés, hogy nem jött össze nekik – nota bene magának a miniszter asszonynak sem), mégse tudom megállni, hogy egy mondatban ne emlékezzek meg róla. Minden későbbi „beiskolázásom” során el fog hangzani a kifejezés: „Ratkó-gyerek”. Huszonnyolc évvel később apává, majd hatvanöt múltán nagyapává válván föl tudom mérni a fokozatokat, mennyivel könnyebb lett a csecsemők, a kisgyerekek ellátása. A kissé önzőre sikerült konklúzió tehát így fest: fölmentést adok magamnak az éjszakai bömbölések alól, és ezennel áttolok minden felelősséget a korra. Megismételhetném apám mondatát, nekem sincsenek emlékeim erről az évről, gyér emlékeim se, igyekszem hát kutakodni, és megtalálni az emlékezésre mégis érdemes eseményeket. Ekkor volt, 1952 tavaszán, hogy középiskolás diákokkal előadták Katona József Jeruzsálem pusztulása című drámáját. Az 1814-ben írt darabnak voltaképp ez volt az ősbemutatója. Megtalálom egy kritikáját 1982-ből, a budai Várszínházban, immár „profi” körülmények közt előadott darab kapcsán írta: „Spiró György átdolgozása, amely az Új Írás januári számában jelent meg, örvendetesen irányítja rá a figyelmet Katona József Bánk bán előtt írt legjobb drámájára. Tudomásunk szerint sem megírásakor, 1814-ben, sem azóta nem játszották színházaink ezt a művet, csak műkedvelő, középiskolás diákok adták elő 1952-ben Kecskeméten Khoór Miklós tanár irányításával. A teljes szöveget játszották akkor egyetlen szónyi változtatás vagy húzás nélkül, aggályosan, ragaszkodva Katona elég szűkszavú színi utasításaihoz is. Az előadás jelentős közönségsikert aratott, meg is ismételték, dicsérettel írt róla az Irodalmi Újság kritikusa is.” Hogy apámat foglalkoztatta a színház, az más korabeli hírekből is sejthető (az ő rendezésében játszotta például Molière Fösvény ét a fiúgimnázium és a leánylíceum diákszínészeiből szervezett társulat), és hogy az 1952-es Katona-ősbemutatónak sem csupán nézője volt, az egy későbbi kecskeméti újsághírből tudható is. 1977. november 11-én (Katona születésnapján) a Katona József Gimnáziumban múltidéző ünnepi beszélgetést tartottak az épp negyedszázados bemutató emlékére, amelyen Szekér Endre tanár úr az egykori létrehozókat, Orosz Lászlót és Khoór Miklóst faggatta. Szóval 1952-ben – a gyereksírás elől menekülve – a Jeruzsálem pusztulásá val foglalkozott. Hm. Lehetett némi áthallás a dologban, ami azt illeti, nem is kevés. A megszálló római hadsereg épp a város leigázásán ügyködik. „...egy egész nép, a zsidóság egyetemes tragédiáját vitte színre” – írja apám a Katona József-monográfiájában, de Jeruzsálem kapcsán eszembe jut Andrea húgom nagy Dsida-esszéje is, amelyet a Psalmus Hungaricus ról írt. „Ó Jeruzsálem!” (Miért nem ír többet ez a lány!?) 1814-ben Katona, 1940-ben Dsida és 1952-ben a kecskeméti színreállítók a zsidók tragédiájában a magyarokét akarták felmutatni. „A Psalmus Hungaricus utolsó refrénje ezért Jeruzsálem nevét visszhan gozza. A fogalom, mely a névhez tapad, sokkal bővebb tartományúvá vált, mintsem hogy csak egyetlen nép, a zsidók, összetartozásának szimbóluma lehetne” – írja Andi. Annak, hogy van a darabban egy gyermekmegevési mellékjelenet, most nem keresnék aktualitást. Szerencsére Katona másik drámáját, a Borzasztó torony t nem adták elő. A cím folytatása: ...vagyis a gonosz talált gyermek .
