Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Füzi László: Kánon, újraértelmezett múlt és történetiség
110 kánon, amely az újraértelmezett régmúltat is magába foglalja. A mű kora nem feltétlenül azonos keletkezésének és mesterének korával...”38 Az idézett monda tok csupán látszólag mondanak ellent az általam eddig mondottaknak. Egy-egy műnek, vagy akár egy gondolkodói világnak az „újraértelmezett régmúltba”, s így az egyes korok kánonjába való bekerülése ugyanis eredendően megköveteli a művek, gondolatrendszerek megszületésük időszakához való kötődéseinek, s így a meghatározottságaiknak a minél pontosabb, fogalmi módon történő elemzését. Egy művet, vagy akár egy gondolkodói rendszert akkor érthetünk teljesen, ha azt is értjük, hogy miért született meg, s hogy az adott korban milyen szerepet töltött be. A műveknek nem csupán ideájuk van, hanem testük is, a festmények ideája, az egyes képek eszméjének létezése, hogy ezt a példát hozzam, elszakíthatatlan fizikai létezésüktől, anyagszerűségüktől, s mindattól, amivel az őket megteremtő korhoz kötődtek. Az igazán jelentős művek csak akkor kerülhetnek be a különböző korszakok kánonjaiba, vagy ahogyan Marosi Ernő pontosan mondja, az újraértelmezett régmúlt révén csak akkor válhatnak az újabb korszakok részévé, ha a hozzájuk közelebb álló utókornak a velük kapcsolatos összes fontos kérdést sikerül tisztáznia. 38 Marosi Ernő: Recepció, önreflexió, művészettörténet , in: Marosi Ernő: „Fénylik a mű fényesen” – Válogatott írások a középkori művészet történetéről, I–III., 1. kötet, 15., Martin Opitz Kiadó, 2020.
