Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Mórocz Gábor: Rendszerkritika? Rendszerapológia? (Szempontok Németh László Utazás című drámájának értelmezéséhez – a mű korabeli recepciójának fényében)

84

ge« megőrzéséért.”30

Tegyük hozzá: a második befejezés tanúsága alapján Karádi végül fölényesen megnyeri ezt a „függetlenségi” harcot. Nem politikai, hanem tudati fordulatot hajt végre (amelyet érdemes lenne – a kortárs műbírálók többségével szemben [itt Illés Jenő részleges kivételt képez31

] – közvetlen kontextusából kiemelve, elvontabb etikai–antropológiai síkon is alaposabban megvizsgálni). Megváltoztatja beállítódását, és immár nem áldozatként, üldözött személyként, hanem diákjai által megtréfált tanárként tekint önmagára. Olyanként, aki – a hajdan volt sztoikus mesterek vonzó mintája nyomán – mind az aktuális hatalom rafinált játszmáin, mind az őt körülvevő provinciális közeg kisszerű intrikáin bölcs derűvel képes felülemelkedni. 30 Pamlényi

Ervin: Az utazás. Németh László vígjátéka

, i. m.

, 4. 31 Illés Jenő egyrészt felismeri Karádi tudati fordulatának unikális jelentőségét („Az ismert [Németh László színműveiben általában érvényesülő – M. G.] dramaturgiai képlet: az értetlen környezet és [a] főhős magános vergődése – itt is adva van, de a környezetet szemlélő emberi biztonság és bölcsesség is.”), másrészt azt is leszögezi, hogy e fordulatot a politikai szféra pozitív irányú változásai alapozták meg („A mi jelenünk sugalmazta ezt a dramaturgiát, ez ajándékozta meg az írót a derű fölényével és biztonságával [...]”). – Lásd: Illés

Jenő: „Mai” témák és „örök” problémák

. Németh László új drámáiról, Kortárs, 1963/10., 1577.