Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bartha Ákos: Mikó Zoltán vezérkari százados és a népi írók
65 hogy az biztonságba helyezze követsége irattárát, elszállítva a kényes iratanyagot a Nemzeti Bank pincéjében lévő páncélszekrényekbe. A százados hívei szerint ez az értékes paksaméta tartalmazta a katyńi vérengzés lengyel dokumentációját, ami később Mikó és Wallenberg vesztét jelentette. Az erről a kooperációról tudósító visszaemlékezések és elemzések azonban felettébb ellentmondásosak.55 Ráadásul, a németek felkérésére végzett nemzetközi vizsgálatok eredményéről – miszerint a tömeggyilkosságot a szovjetek követték el – a magyar lapok már 1943 májusában részletesen beszámoltak, vagyis senki számára nem jelentett újdonságot a hír 1945-ben. Wallenberg és Mikó (valamint a századossal egy napon letartóztatott lengyel- és franciamentő kisgazdapárti vezér, Varga Béla) külföldi hírszerzésekhez fűződő kapcsolatai, továbbá Mikó veszélyes „kettős élete” már önmagában is indokolhatta a rendkívül gyanakvó, és Katyńra kétségkívül érzékeny szovjetek drasztikus fellépését ellenük. Vesztüket tehát aligha kizárólag a lengyelek tragédiája okozta. „A katona számára a háborúban az átállás órája a legnehezebb. Mert abban az órában minden benne van: a megsemmisülés (tehát a halál) minden előbbit kétszerező eséllyel, mert kétfelől érkezhet. Benne van a hosszan érlelt elhatározás és a gyors mozdulattal kockára tett becsület – amelyekhez képest lövészárokban pusztulni, vagy fegyvert eldobálva fogságba esni gyerekjáték!”56 Ezek már Cseres Tibor megfontolandó gondolatai Mikó sorsára vonatkozóan, jóllehet az 1970-es években még a megsegített író is azt gondolhatta, jótevője „véletlen baleset áldozata lett”.57 Zárásképpen emeljük ki: a százados nem csupán azokat a művé szeket látta el papírokkal, akik részt vettek a lakásán megrendezett rózsadombi teadélutánon. Komjáthy Miklós és Berlász Jenő történészek is kaptak életmentő papírt a Bimbó útról,58 a Mikó emléke előtt tisztelgő 1996-os kötet pedig több más író megsegítéséről is tudósít. Veres Péter maga is megemlékezett a „Szabó Paliék útján” küldött igazolásról. „Ma sem tudom, Szentiványi Kálmán-e vagy mást” közvetített – bizonytalankodott a Számadás szerzője, aki honvédelmi miniszter ként már legfeljebb Mikó porait segíthette volna haza. A nyilas razziától tartó Veres végül inkább eltépte a veszélyes „kémpapírt” 1944 decemberében, mivel volt másfajta hivatalos irata (leszerelési igazolványa és lakcímbejelentő lapja).59 Talán ő maga sem tudta akkor, milyen előrelátóan cselekedett. 55 Bondor szerint Mikó délután két óra körül ért vissza a Nemzeti Bankból a Bimbó útra, míg sofőrjük (Kovács József) az esti vezetés nehézségeiről értekezett az út kapcsán. Sári: i. m. , 12. A lengyel emigráció iratanyaga a Magyar Általános Hitelbank és nem a Nemzeti Bank páncélszekrényében volt. Mester Attila: Katyń lengyel és magyar visszhangja 1943–1989 . PhD-értekezés. Debreceni Egyetem, 2015. 156. Bondor továbbá a csendőrök történetében nagyban alapoz dr. Kerekes László csendőr főhadnagy emigrációs elbeszélésére. Bondor: i. m. , 37. 73–75. 159. Kerekes azonban Kudar támogatását is kiemeli, aki 1944. december közepén már fogságban volt, így aligha segíthetett. 56 Cseres: i. m. 57 Filep Tamás Gusztáv: Kódexek, párbeszédek – Támpontok Cseres Tibor publicisztikai munkásságához . Kortárs, 2015/11., 77. 58 Pál Lajos: Kiadatlan dokumentumok Berlász Jenő (1911–2015) hagyatékából . Századok, 2016/5., 1208. 59 Veres Péter: Pesten – Budán (A Számadás II. kötetéből ). Kortárs, 1964/1. 11.
