Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
52 ben megújulva néz a jövőbe. Fejlődésére Babits a „grádics”, illetve a „lépcsőfok” szavakkal utal. „Minden földi szeretet csak botlást és bánatot hoz; de minden földi botlás és bánat csak lépcsőfok őhozzá. Ne sírjon, akit az Úr meglátogatott: mert minden földi veszteség szabadulást jelent, s aki a földet elveszíti, megnyeri az Urat.”35 Jób Arzén fiatalos lendülettel lép színre, amikor elhunyt rendtársa, Boros Ádám tanár úr helyettesítésére kérik fel. Tanári gyakorlattal nem rendelkezik még, de kezdettől fogva ura a helyzetnek, és magabiztosan veszi kézbe a gimnazisták lelki és szellemi irányítását. Jóbot döntően Péter szűrőjén keresztül ismerjük meg. Kedves, idős tanárát gyászolva Péter ellenszenvesnek találja a fiatal tanárt, aki a megszokotthoz képest szemmel láthatóan valamiféle új, az osztálytársait lelkesítő katolicizmust képvisel, amelyből ő más vallásúként kizárva érzi magát. A latin nyelv iránti szenvedélyük azonban hamarosan megteremti a közös nevezőt. Jób türelemmel szemléli Péter különc viselkedését, és számos jelét adja annak, hogy nagyra értékeli a fiú önszorgalommal szerzett nyelvtudását, majd megkínálja a továbbfejlődés lehetőségével. Jób Arzén jó érzékű Pygmalionként ismeri fel a kivételes tehetséget a konok fiúban, és gyengéden, minden kényszer nélkül terelgeti a magas minőséget célként tűző úton. A latin nyelven túl Jób mással is, saját szenvedélyével is megkínálja a szellemi tájékozódást kereső tanítványt. Beavatja a saját kutatásába, egy piarista iskoladrámával kapcsolatos rekonstruálási törekvésébe, így a kis gimnazista ízelítőt kap a komplex háttértudást megkövetelő tudományos gondolkodásból. Németh László többször hangsúlyozza, hogy a nagy nevelő egyik fő ismérve, hogy van egy (tudományos) szenvedélye, amelyen keresztül tanítványainak bepillantást enged a saját gondolkodásába,36 továbbá felkelti bennük a vágyat arra, hogy utolérjék, sőt túlszárnyalják. Jób kiválóan megtestesíti ezt az eszményt. „Ezentúl én már csak annak élek, hogy nagy ember legyek” – mondja lelkesen Péter, majd az elbeszélő folytatja a boldog tanítvány ambiciózus gondolatainak bemutatását: „de mert Jób Arzén fölemelte őt, nem bírt megállani többé a növésben, világhíres tudós, egy új Kőrösi Csoma akart már itt a jégen lenni”. 37 Jób bölcs nevelő, akit nem hoz ki a béketűréséből a tanítvány kamaszos lázadása, külön útjai vagy hosszabb-rövidebb elmaradásai. Bízik abban, hogy az útmutatása kitart a fejlődés borítékolható viharai közepette is. Egy alkalommal, amikor a tékozló fiú túl messzire megy, büntetés helyett egy olyan könyvvel ajándékozza meg, amely a későbbiek során a legfontosabb szellemi tápláléka lesz. Jób Arzén tehát az az eszményi nevelő, akit Németh László megálmodott. Apák A mesterek mindig az apákhoz képest értelmeződnek. Egyszerre apák is meg nem is, szerepkörük és felelősségük korlátozottabb, de alkotómunkájuk elenged-35 Babits , uo. 455. o. 36 Vincze , uo. 86–88. o. 37 Németh , uo. 374. o.
