Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Hunyadkürti Soma: Eszmetörténeti kérdések Babits Mihály és Németh László kapcsolatában
43 később nem volt rá jellemző. Többek egybehangzó visszaemlékezése szerint például 1918. október 30-án Budapest utcáin Petőfi-verseket szavalt a forradalmi tömegeknek.12 Az ellenforradalom beköszöntével azonban szélsőjobboldali sajtó hadjárat indult ellene, nyugdíját pedig megvonták. A járadékjogosultságot csak 1927-ben tudta visszaszerezni.13 Babits politikai veszélyérzetének jelentőségét – bár nem szabad eltúlozni a jelentőségét – mindig figyelembe kell vennünk, amikor a költő 1919–1920 utáni pályájáról gondolkodunk. Németh László esetében az ennyire konkrét politikai fenyegetettség tapasztalata csak a második világháború alatt és főleg a háború után jelenik meg. Szem előtt tartva, hogy történetírásunkban Babits Mihály politikumának kérdése – a teljes életmű és életpálya tekintetében – még megíratlan, valószínűsíthetjük, hogy 1918–19-es politikai élményei valamilyen mértékben befolyásolták későbbi közéleti alkatát, megnyilvánulásait. Babits értelmiség felfogása antipolitikus. Nem apolitikus, tehát nem a közügyektől és társadalmi kérdésektől való elfordulás jellemzi, hanem szerepvállalásának lényege a politikával – értve ezalatt az értelmiség lelkiismereti indíttatású politikai megnyilvánulásait – szembeni gyanakvás. Julien Bendával egyetértésben félelme arra irányult, hogy a politikum, politikai nézőpont mint partikularitás természeténél fogva torzító hatást fejt ki mindarra a – klasszicista módon felfogott – európai és magyar műveltségre, értékvilágra, amelyet a magáénak vallott. Azonban Benda ennek a veszélynek az elhárítására szolgált politikai válasszal: a skolasztikus és a felvilágosult racionalizmus egyszerre történő vállalásával, a köztársasági és demokratikus patriotizmus igenlésével, mely a 30-as években antifasiszta – és erőteljesen németellenes – népfrontpolitikává szélesedik. Babits nem tette meg ezt a politikai lépést. Ez nyilvánvalóvá válik Az írástudók árulása-vita hozzászólóinak (Osvát, Ignotus, Szilasi Vilmos, Halász Gábor) megnyilvánulásaiból, akik mind Babits értelmiségfelfogásának politikai tartalmát firtatták. Németh László értelmiségképe persze teljesen más irányt vesz. Vannak azonban Babitséval közös gyökerei. A korszakban mindkettőjük gondolatvilágának szerves része a kert- és szigetmetaforika: az értelmiség a hagyománynak és az örök igazságoknak a társadalomtól elválasztott hordozója. Némethnél azonban ez a kert- és szigetlakó értelmiség nem maradhat magányos. Társadalmi programja, nevezze ezt akár minőségszocializmusnak vagy Kertmagyarországnak, a minőség forradalmának vagy értelmiségi társadalomnak, mindenképp az írástudók és a társadalom között húzódó fal lebontását célozza. Eszmei értelemben ez a lépcsőzetesen felépülő (kritikus, alkotóművész, „ideológus”) kibontakozás volt az, amely végső soron Babitstól elválasztotta. A Babits–Németh-viszony másik lehetséges olvasata – idézett cikkében Vári György is ezt az elgondolást sugallta – a felekezeti kérdés felőli megközelítés. Ez számos kérdést vet fel. Bármely történeti szereplő esetében három szintet külön-12 Sipos Lajos: Babits Mihály és a kulturális-társadalmi-politikai modernizáció kísérlete 1918 februárja és 1919 augusztusa között. PPKE BTK Babits Kutatócsoport. 2012. https://btk.ppke.hu/tudomanyoskozelet/kutatasok/babits-kutatocsoport/tanulmanyok (Hozzáférés: 2020. 01. 10.) 13 Jankovics József: Babits Mihály fegyelmi büntetésének revíziós eljárása ismeretlen dokumentumok tükré ben. Irodalomtörténeti Közlemények. 2001. (105. évf.) 1–2. 183–213.
