Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Hunyadkürti Soma: Eszmetörténeti kérdések Babits Mihály és Németh László kapcsolatában
38 Hunyadkürti Soma Eszmetörténeti kérdések Babits Mihály és Németh László kapcsolatában Nemcsak tudósként, irodalmárként vagy történészként, íróként vagy műkedvelő értelmiségiként, hanem a magyar múlt örököseiként is eleven múzeumban élünk. Politika- és irodalomtörténetünk jelentős alakjai kettős feladat elé állítanak bennünket. Az egyik a tudományos megértés. Rekonstruálnunk, értelmeznünk és értékelnünk kell a magyar intellektuális és művészi hagyomány képviselőit „harag és részrehajlás nélkül”. A másik az utód erkölcsi kötelessége felmenője felé, a példaadás iránti alázat és mintakövetés igénye, hiszen magyar tudósként nem pusztán a történelem – ideálisan – elfogulatlan szemlélői, hanem korporatív (testületi) értelemben a történeti magyar értelmiség részei, örökösei is vagyunk. Személyes munkájában ki-ki igyekszik harmonizálni ezt a kettős igényt. A következőkben nem ehhez a dilemmához kívánok hozzászólni. (Bár kétségtelen, hogy a kulturális recepció kérdése már önmagában is megoldandó feladat, tehát a tudományos elemzés tárgyát képezi.) Amire törekedni fogok, az Babits Mihály és Németh László kapcsolatának, illetve híressé vált vitájának tudományos meg értése. Le kell szögeznem: írásom nem a megfejtés, hanem elsősorban a problémafelvetés hangján szól. A 20. század magyar eszme- és irodalomtörténetben számtalan nagy szerzővel és nagy vitával találkozunk. Eminensen ezek közé tartozik a – főleg a Kisebbségben körül kialakult – Németh–Babits-konfliktus, amelynek megítélését nehezíti, hogy szigorú értelemben a vitának és egyáltalán Babits és Németh viszonyának nincs áttekintő, monografikus feldolgozása. Elsőként tehát a kérdés nehézségeit kell számba vennünk. Az első akadály visszavezet minket a fentebb említett értelmiségi mintakeresés és mintakövetés igényéhez. Babits és Németh alakjai az utóbbi évtizedekben a tudományos (irodalomtörténeti és történettudományi), valamint a kulturális-politikai köztudatban ha nem is kanonikus, de legalábbis kultikus pozíciót foglaltak el. Kultuszképzőnek tekinthető tanulmányában Németh G. Béla írta: „Arról a világszemléletről szóltunkban, amelyet lexikoni tömörítéssel és (célunkhoz alkalmazott) egyszerűsítéssel a 19. századi klasszikus polgári liberalizmus 20. századelői bölcseletiséggel, lélektanisággal és művészetfelfogással eltelt és megújított konzervatív egyedi változatának mondhatnánk. [...] Babits liberalizmusa fejlődéselvű szemlélet, amely a fejlődésnek sokfajta módját kész elfogadni, de őrizkedik a történelmi múlttól ki nem tapasztalt, ki nem érlelt javallatoktól, vízióktól. Mindennemű szellemi-társadalmi irányultságot hajlandó méltányolni, a művészetben is, azon kívül is, ha nem törekszik az egyeduralmi,
