Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)

13

könyv modora elemző stilisztikai vizsgálat számára.) Furcsa kis megjegyzések bukkannak föl. Egyet közülük, mert ez az egész munka létrejöttének okát és irányát is magyarázza. A záró életrajzi-kronológiai összeállításban az 1964-ről mondottakat ezzel zárja: Megjelent X. Y. »tanulmánya«, melyben először lép föl – hivatalos irodalomtörténészek közt – határozottan Németh állandó hibáztatgatása ellen. »Vigyázzunk – írja –, nehogy ismét elhibázzuk a kézfogást.« Egy nem éppen kimagasló tanulmány fölöslegesen (1964) leírt szavait idézi indokolatlanul azért, hogy védje Németh Lászlót. Ki ellen kell védenie Németh Lászlót 1970-ben?” (Népszabadság, 1970. december 20. vasárnapi melléklet, 7.) Sötét játék az évszámokkal. A rovat gazdája egy héttel korábban figyelmeztetett, lehet, hogy tényleg „barátilag”: most kerültél fel vidékről Pestre, mindenki figyel, hova állsz. Nevemet sem írták ki. Figyelmeztetés akart volna lenni? Ki írta bele a cikkbe ezt a megjegyzést? Szerzője évtizedek után, egy baráti beszélgetésünk során (amikor valamiért dicséretként megjegyeztem: ezért elfelejtem régi írásodat) nem is emlékezett rá, és hozzátette, lehet, hogy a cikk megrendelője utólag maga írta bele ezt a passzust. És ennek az ifjonti cikknek lett kiegészítése az eredetileg Németh László több szempontot szembesítő Arisztophanész-esszéjének ötletét (Aristophanes

, Tanú, 1932–

1933. 17–50.) követő Egy regény több szemmel (Beszámoló egy elképzelt polémiáról)

cím

mel 1958-ben írott szövegem az alapkönyvemnek számító regényéről, mely írásom némi változáson átmentve, utóbb a Borsodi Szemle

, 1975. 1. számának 62–78. oldalain jelent meg. Megállítottam egy pillanatra az időt, és eljátszottam a lehetőséggel: miként olvashatták első regényét, akik a szövegben benne élnek, miként értelmezik önmaguk további létezése szempontjából a szövegben megformált szerepeket. Megpróbáltam életre kelteni a regényből a virtuális szereplők további életét egy képzelt riportban.

A hangsúlyos vitapartnert a marxisták mindinkább hatalmi pozíciót is elfoglaló politikai ellenkezésében érzékeltem. Hiszen a Németh László-i moralitás ellenpontján a marxista gondolkozás mindig is zsugorítóan ott volt jelen. Teljes írói életében. Nem sokkal a regény megírása után, Bethlen bukása idejére datálva imigyen ír maga Németh László, mintha Boda Zoltán magyarázná tovább a maga hatalommal szembeni pozícióját: „Szelíd írók, akikről azt hittem, hogy kenyérgondjaik közt egy barátoktól körülült tea vagy egy röptében testét is elvesztő vers minden örömük, felfedezték magukban a forradalmárt, s érces önérzettel magyarázták, hogy a marxizmus nem közgazdasági program, hanem az emberiség új vallása. Mindenki a »kapitalista világrend« közeli végére készült, Pest utcáin tízezer kis népbiztos járt, kemény nyakkal és gúnyosan, mint aki zsebében hordja a hóhérkötelet. Természetes, hogy ezt a kötelet mindenki annak szánta, akire valamiért haragudott, s egy éles nyelvű kritikus, ebben a bosszúra