Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Doncsev Toso: Jótét lélek; Kotori kandúrok; Tolmács; Gombakrémleves; Ajándék; Fiatalság
40 nul leette a nyakkendőjét. A kiváló tolmács rezzenéstelen arccal fordítja a sértő kifejezéseket, közben tévedhetetlenül érzékeli, hogy tudatos-e a közlés vagy véletlen elszólás eredménye. A tolmács sohasem sértődik meg, és a beszélgetés folytán közölt bizalmas információkat rögvest elfelejti. A tolmács mindig tisztában van azzal, hogy ő a szükséges, a nélkülözhetetlen, de egyszersmind kellemetlen tanú, aki a saját érdekében a titkos tárgyalásokat követően a legjobban teszi, ha örökké hallgat, mint a sír, mert akkor talán hosszú életnek örvendhet a földön. Gombakrémleves A pincérek leszedték a terítékeket, már csak előttem párolgott porceláncsészében az illatos erdei gombakrémleves. Késlekedett a következő fogás feltálalása, ekkor vette észre Darvas József, hogy még ott árválkodik érintetle nül az ételem. – Egye meg gyorsan a levest, addig nem beszélünk – buzdított az étkezésre. Huszonnégy szempár mereven figyelte, hogy mikor fejezem már be végre az evést. Amint pillanatok múltán letettem a kanalat, az udvarias pincér óvatosan kiemelte a használt edényt, és már hozták is a többieknek a tányérokat. Saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy milyen zavaró, amikor mások azt figyelik, hogy mikor nyeled már le az utolsó falatot. A tolmács étkezése a konszekutív tolmácsolás külön fejezete. Fűzes Oszkár, a hajdani külügyi tisztviselő, majd tudósító és későbbi diplomata állapította meg egyszer, amikor küldöttségek kíséreténél párban fordítottunk, hogy a tolmács a lakáj és a kutya közötti átmenet. Egyik sem szerepel a protokollranglistán. A magas tárgyaló felek akkoriban a tolmácsokat nem vették emberszámba, jószerivel hasznos eszközökként kezelték, ezért is hasonlítottam én magunkat inkább a telefonhoz, amelyet nem szokás dicsérni, ha kifogástalanul működik, de szidják, ha egy pillanatra is elakad. A 70-es évek elején zajlott le ez az ebéd a Gundelben, amelyet a Magyar Írók Szövetsége elnöke adott a Georgi Dzsagarov vezette bolgár íródelegáció tiszteletére. Nem emlékszem az ünnepi ebéd egyéb fogásaira, mert kértem a főpincért, hogy a továbbiakban ne hozzon kellemetlen helyzetbe. Éhesen tolmácsoltam a lakoma alatt. A találkozó témáiból és eseményeiből sem maradt semmi felemelő, maradandó részlet az emlékezetemben, egyedül az, hogy Pavel Vezsinov, a jeles krim szerző Pesten új, elegáns, import olasz cipőt vett, aztán végig merev tartással, csoszogva, kibontott fűzővel járkált, mert a karcsú, divatos cipő szűknek bizonyult, és szörnyen szorította a lábát. A tárgyalások ellenben a felhőtlen barátságról, az eredményes együttműködésről és a szocialista realizmus nagyszerű vívmányairól, talán zökkenőmentes közvetítésemnek köszönhetően is, gördülékenyen folytak az étteremben és a szövetség székházában egyaránt. A lógó pertliket alighanem egyedül én vettem észre.
