Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Kabdebó Lóránt: Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték)
3 Kabdebó Lóránt Jelenetek egy regény befogadásáról (Németh László: Emberi színjáték ) Ókortörténésznek készültem, de az ’56-os forradalmárnemzedékhez, a pesti bölcsészkar KOLHOZ-köréhez kötött a barátság. A művészetben pedig meghatározó szerepe volt a bartóki zene megismerésének, Illyés Gyula a rádióban Bessenyei Ferenc orgonahangján véletlenül meghallott Bartók -versének, Juhász Ferenc Bartók világát megidéző Virágok hatalma kötetének, és a Bartókot a világ legnagyobb zene szerzői közé emelő Németh László-i tájékozódásnak. A rádióban persze hogy meghallgattam ’56 őszén a beszélgetést Németh Lászlóval, benne az ő Bartók-víziójával. Egy életen át ez a szöveg versenyeztetett magammal, hogy önmagam belső világát megismerjem a magam gyönyörűségére, és, ha lehet, környezetem hasznára. A forradalomról, mint Németh László első regényének, az Emberi színjáték nak hőse az első világháború végi hazai eseményekből, én is lemaradtam – erdélyi rokonlátogatásom okán –, de a századom tájékozódását megalapozó kortársaimhoz és műveikhez való kapcsolódásom életre szólóan megmaradt. Talán ennek a meghallgatott beszélgetésnek hatására. Németh Lászlóval személyes találkozásunk – egyoldalúan – Szabó Lőrinc temetésén zajlott, klasszikus költőnk még fedetlen sírja két oldalán, egymással látásközelbe kerülve. A rajongó egyetemista tekintetével pásztáztam a jelenlévőket, boldogan fedezve fel a balatoni napfényt sugárzó, lesült arcú mestert, és egyetlen pillanatra összeakadt tekintetem jellegzetes zöld pillantásával. E pillanatnyi összefonódást persze csak utóbb vallhattam be, egyik beszélgetésünk során. Második találkozásunk egy elvétett kézfogást követett. Koczkás Sándor, tanárom és barátom a Kossuth Klubban, az író hatvanadik születésnapját ünneplő műsor szünetében mutatott be kérésemre Németh Lászlónak. Aki akkor már ismerte róla szóló korai írásaimat, tudott a jelenlétét hiányoló miskolci Földesgimnáziumbeli ünnepléséről. De a zavart sokaságban előbb egy közénk került idegenre tekintve, tévedésből felé nyújtotta kezét. Majd ezt követően mosolyogva korrigálta tévesztését. Legközelebb a gimnazista diákjaim számára rendezett est sikerének hírére a miskolci TIT-ben megismételt köszöntő esten (1966. február 27-én) Lendvai Ferenc színházigazgatóval, a műsor rendezőjével, Németh László dicsérő szavával a „veszprémi példával” már társaságában ültünk, szemben zsúfolt teremnyi egyetemistával és miskolci honpolgárral, közöttük nem egy forradalmi részvételéért börtönt viselt baráttal. Itt mutattuk be példázatos életművét. Ahol levélben is pontosan visszaidézett, majd írásban is publikált rögtönzéssel búcsúzott rajongó hallgatóitól (Zárószó a miskolci TIT-esten , Kiadatlan tanulmányok ,
