Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Vida Kamilla: „A hagyomány hamis, a lázadás parodisztikus” (Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem adja fel)
113 Vida Kamilla „A hagyomány hamis, a lázadás parodisztikus” Purosz Leonidasz: Egy férfi sosem adja fel Purosz Leonidasz Egy férfi sosem hagyja félbe című második verseskötete a genderről, a társadalmi nem kérdésköréről „szól”, pontosabban egy férfi tapasztalatain keresztül igyekszik elbeszélni azt, hogy a patriarchátus miként sújtja a férfiakat. (A versbeszélő nem állítja egyébként a patriarchátus létezését, mintha szűkebben értelmezné a kérdést, elsősorban a nemi szerepelvárásokra és az abból következő frusztrációkra koncentrál.) Ebből kifolyólag érezhető a politikai motiváció, az aktuális, közbeszédben jelenlévő gender-diskurzusokba való belépés szándéka, már csak az alapszituáció okán is. Politikai szempontból azt domborítja ki a kötet, hogy a nemi egyenlőtlenségekről való közbeszéd fókuszt téveszt, hiszen a nők problémáira és a nőket ért igazságtalanságokra, az ő szempontjaikra összpontosít, és nem méltányos a férfiakkal, akiknek az életét szintén megkeseríti a nemi sztereotípiáknak való megfelelés. Izgalmasnak is gondolhatja a szerző ezt a koncepciót, hiszen különlegesnek tűnhet nyelvet találni a férfiszenvedéshez, hát még a macsóságból, a macsóságnak megfelelni akarásból következő szenvedéshez. A politikai vállalás megelőzi az esztétikait, amennyiben azzal számol a szerző, hogy a férfiperspektíva alulreprezentált, így ma önmagában érvényes állítás macsó szenvedéstörténetet írni. Purosz explicit módon nem reflektál az igen gazdag magyar macsó szenvedéstörténet-irodalomra Adytól Petriig és tovább (csak szelíd folytatója annak), pedig amennyiben politikai állításokat is kíván tenni (és nem tudom máshogy olvasni, mint hogy kíván), nem lenne rossz kiindulópont megnézni, hogy az eddigi beszédmód és az eddigi állítások mik, milyenek voltak, és ehhez képest a szerző mit akar megvalósítani, akár kiegészíteni, akár ellene menni, akár variálni, összedolgozni az eddigiek kapcsán. Tehát mindenképpen szerencsés lett volna kontúrossá tenni a viszonyulást. Félreértés ne essék, nem érdektelen téma, és ebben a kötetben is vannak fontos és emlékezetes versek, amelyek szerintem pontosan és húsbavágóan írják meg