Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Standeisky Éva: Kassák álommegjelenítései
62 „Az álom éppen azt közli, amit közöl, olyan nyelven szól, amely közvetlen, noha nehezen hozzáférhető [...] mert a nyelv, amelyet használ, ismeretlen előttünk.”16 „Az álmok – írja Jung – ugyanúgy a lehető legvilágosabban adják elő a maguk mondanivalóját, ahogyan a növények is úgy növekednek, az állatok is úgy járnak élelem után, amilyen jól csak tudnak.”17 1935-ben Jung angol kollégái nak „úgy mutatja be az álmot, mint ismeretlen nyelven írott szöveget, amelyet a filológiai nyo mozás bevett eljárásával kell megközelíteni.”18 A nyelv Ricoeur szerint „a kettős értelem »mezeje«”, a közvetlen értelem mögött van egy másik értelem, amely „egyszerre nyilvánul meg és rejtő zik el”. 19 A nyelvnek ez a „kettős értelme” három területen – a szakrális tapasztalatban, a költői képzelőerőben és az álomban – jelenik meg, ami lényegében a szimbólum. A tudat talan „szavát” a jelkép fordítja le a kifejezhetőség nyelvére, írja Jung. Az álomban különös, irracionálisnak tűnő rendben hemzseghetnek a szokványos és egyedi, mindenekelőtt szexuális vonatkozású szimbólumok. Az álom, hasonlóan a műalkotáshoz, sűrít, „eltol”. A szimbólum egyszerre álomcenzúra és álomtorzítás. Így nem csupán az álom a tudattalan sajátos értelemmel bíró nyelve, hanem a vallási élmény és a költői ihlet nyelve is. Az álom eszköz: azt hozza tudomásunkra, ami nincs a tudatunk közelében. Az emberben lévő belső ellentétet „csak a jelképpel lehet egyesíteni. E célból hoznak létre az álmok jelképeket, s ezek végső soron egybeesnek a történeti hagyomány közvetítette jelképiséggel. Az ilyen álomképek azonban csak akkor vehetők fel a tudatba, az értelem és az érzés csak akkor tudja megragadni őket, ha a tudatnak rendelkezésre állnak a felvételükhöz szükséges értelmi kategóriák és morális érzések.”20 Az álommal kapcsolatos Kassák-művek olvasóját az alkotói kifejezőkészség, a formakészség és a szimbólumhasználat segíti hozzá a nyelv nélküli álom megértéséhez. Versei és prózai művei e szempontból nem különíthetők el. Rokon gondolatiság és érzékiség, rokon kifejezési mód jellemzi őket. Csoportosításuk szempontja a szimbólumhasználat és az azokhoz köthető jelentés lehet. Vannak olyan szimbólummá jelentésülő szavak, amelyek vissza-visszatérnek a Kassák-művekben. Ilyen maga az álom szó is. Az álomhoz kapcsolódó gyakori kassáki motívumok: a madár (kakas, galamb), a ló, a tenger, a víz, a hajó, a szél, a rózsa, az idő. A kassáki álom fogalmat képiesítő, tárgyiasító, légiesítő szókiegészítők: „álom vizei” , „álmaim hűs vize” , „álom virágai ”. Az „álom visszfénye” Kassáknál remeg, csillan. Az álomnak vitorlái, fényjelei, fénypontjai, kék hullámpelyhei, selymei, selyemhabja, tüzei, húrjai, erdei és ligetei, húsos nagy gyümölcsei, paripái, szárnyas lovai vannak, iszapja van és kohója, hálója, hegye, csöndje, holdja, madara (ezüst madara is), maszkja, bokra, dzsungele, rózsája, szárnya, öle, kinyílt kapuja, gabonaföldje, bozótja, bölcsője, égő gerendázata, gubanca és szirupja. Az álmoknak önkénye is van. Egy egész univerzum. Kassák egyik versében álmainak „örökmozgó figurái / apró kék lovaikon / kiégett mezőkön át / a tenger felé ügetnek” ( Csönd és árnyék ), a másikban elragadják álmai „paripái” . (A Dalocskák Klárának kezdete: „Apám a nap volt, anyám a sápadt hold / húgaim a csillagok mil liárdjai / s hogy álmaim paripái elragadtak / bús költő lettem s még búsulóbb juhász.”) Álomleírás az Azon a nyáron című Kassák-regényben: „Sohasem látott tengert, és nagyon keveset hallott felőle, álmában azért megjelentek a roppant vizek, fantasztikusan óriási hajókat látott, s egyszerre maga is útra kelt egy ilyen hajóval. Az Óperenciás szélén haladt a hajó, cibálták és dobálták a hullámok, oldalával odasodródott a parthoz, mintha menedéket keresne a támadó erők elől. S ez a hajó olyan érzékeny volt, mint az élő ember, talán kezei is voltak, és maga elé tapogatott 16 Pleşu, 103. 17 Jung emlékirataiból idézi Pleşu, 104. 18 Pleşu, 113. 19 A Ricoeur-idézet Hárs György Péter Freud szimbólumfogalma a filozófia útvesztőiben (Élet és Irodalom, 2018. augusztus 17.) című írásából való. 20 Jung, 190.
