Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Orosz István: Emlékek apámról V.
43 Előkerül valami hódmezővásárhelyi lexikonból kimásolt papiros arról, hogy a Nicsovicsok inkább csak „átutazók” lehettek Szerbiában, eredetileg görögök voltak, sőt az is kiderül, hogy nem akárki, jeles tábornok volt a nagypapa nagypapájának a nagypapája, abban a szabadságharcban vitézkedvén, amelynek kapcsán mindig Byron lord hőstetteit dobja ki az internet, bármely oldalról kutakodjunk is, leginkább azt, amikor halálmegvető bátorsággal átúszta a Hellészpontoszt. Ha-ha, egy fél Balaton sincs! A dokumentum szerint: „Nitsovits István szegedi divatárus, kinek híres boltja, a Harisnyaház, a fogadalmi templom mellett áll fenn, tulajdonképpen Nagyszentmiklóson született 1893-ban, s Vásárhelyen eddig még csak vendég volt. Házassági kapcsolata azonban és az a kedves barátság, amely a Cserepes barakk vásárhelyi fiaihoz az egykori számvevőt fűzte, helyet biztosítanak neki ebben a könyvben. Nitsovits Istvánnak neje és üzlettársa Mucsi Ida, Mucsi Sándor volt Völgy utcai géptulajdonosnak és néhai Bíró Mária hatósági szülésznőnek a leánya. Mucsi Idának a Völgy utca 7. szám alatt, 1918 után pedig Szegeden állott fenn jónevű divatszalonja, majd amikor férjhez ment, urának lett üzlettársa. Nitsovits István régi görög családból származik, apai szépapja görög tábornok, anyai szépapja pedig magyar generális volt, és Athénből 1850-ben Nákó gróf hozta el nagyapját, Nitsó Istvánt, ki Szentmiklóson települt le. Ifj. Nitsovits István tanult Pesten, Bécsben. A háborúban véres harcokat küzdött át a szerb és orosz fronton, és súlyos sebet kapott. Azután a Cserepes barakkban lett számvivő. A vásárhelyiek nagyon szerették bajtársi jó szívéért. A forradalom alatt részt vett a franciák elleni harcban. 1923 óta övé a népszerű Harisnyaház. Két gyermekük van: Erzsike és Margitka.” – A hódmezővásárhelyi lexikon adatait csak nagyjából tudtam ellenőrizni (a görög tábornokról és a magyar generálisról például semmit sem tudok), a két kislány neve azonban biztosan nem stimmel: Évának és Idának hívták őket. A második keresztnevük Ildikó és Mária volt. Nagynéném ezt a második keresztnevét szerette, ezt használta csak, biztosan tudom, mert ő lett a keresztanyám. Előttem a szegedi Új Nemzedék című újság 1944. augusztus 17-i száma, benne a városi asztalitenisz-hölgyversenyről szóló hír. Az első helyezett Nitsovits Ida, vagyis Mari (néninek kellene szólítanom, na de egy 17 éves fruskát mégsem nénizhetek), a második pedig – állítólag meglepetésre, de megérdemelten – az én 19 éves anyukám lett. Tényleg remekül pingpongozott, a bal kézbe fogott ütő pedig komoly előnyt jelentett a jobbkezesekhez szokott versenyzőkkel szemben. Úgy látszik, a húga azért kiismerte. A férfiversenyt, írja a lap, közbejött akadályok miatt későbbi időpontra halasztották. A közbejött akadályt nem túl nehéz kitalálni: Szegeden éppen nem voltak férfiak. Nyomuk veszett valahol a Donkanyarban. Az emlékezet vetítővásznán következő kép a két pingpongbajnokról már korántsem ennyire diadalmas. Több családi elbeszélés puzzle-szeletéből rakosgatom össze. Az időpont március 30., nagypéntek napja 1945-ben. A helyszín Győr, a Káptalandomb, a püspöki palota. A két lány egymással szemben vacog a romos padláson, kigombolt ingben. Káprázatos cicik! Két hatalmas kést szorítanak egymás szívéhez. Készülhettek a jelenetre, mert a késeket már napokkal előbb elemelték a Püspökvár konyhájáról. Mari már 18 éves, Éva meg éppen húsz. Két hete volt a születésnapja, de valahogy kiment a fejéből. Persze a győriek is elfelejtették felzászlózni a várost, pedig arról biztos eszébe jutott volna. A front elől menekültek, reformátusságuk dacára azért épp ide, mert a nevelőanyjuknak, Ancsának valami rokona, talán a bátyja, csúcsember volt a pápistáknál. Mintha kanonokot mondtak volna, annyi biztos, hogy egy kicsit ütődött szegényke (ezek a lányok a legpatetikusabb pillanatokban sem tesznek lakatot a szájukra). A többi már ott van a történelemkönyvekben: perceken belül megérkezik a felszabadító szovjet hadsereg. Ha a padlás felé indulnak, Éva és Mari átdöfi egymás szívét. Az oroszok a pincébe mentek. Én
