Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Géczi János: 57.
28 a karjaival, s hol a háta mögé teszi, hol, amikor felszólítás nélkül leül, az asztal szélébe kapaszkodik. Ugyan az öltözéke könnyed, a helyi szokásokat követő, az ügy súlyát hivatott jelképezni, nem oly horderejű a problémája, hogy szigorúbb kiállás lenne indokolt. A belépés utáni pillanatok tétovázásra utalnak, nem mutatkozik meg az a karizmatikusság, amelyre a tenyérből következtetni lehet. A beszélgetés elején kényelmetlen számára a téma, a helyzetét nemcsak konkrétan és adekvátul értelmezi, hanem szimbolikusan is. Az asztal szélét megérintve, a kezeivel széles gesztusokat téve magabiztosságról, erejéről igyekszik meggyőzni. Többször mutatja nyitott tenyerét, ami arra enged következtetni, hogy az igazságot osztja meg vele. Többször beszél szaggatottan, feltűnően rövid mondatokban, szinte didaktikusan, ez is mutatja, hogy ismétli saját magát, és valójában unja, hogy elmondja ugyanazt. Szembefordul, nyitott testtartással várja a megjegyzéseket. Több alkalommal látható, hogy gondolkodás közben balra néz, ez az emlékezetben kutatást jelzi, szemben a jobbra nézés füllentő jelével. A folyamatos egyenes testtartása pozitív gesztus. Beszéd közben fejét magasan tartja, egy pillanatra sem szegi le, ez magabiztosságot mutat. Többször mutat olyan jeleket, mint aki nem ért egyet a beszélgetőpartnerrel, s ezzel maga szeretné átvenni a párbeszéd irányítását. Megfigyelhető rajta egy támadó attitűd, azonban a mimika nem ezt támasztja alá, inkább gyanítható, hogy megtámadva és veszélyeztetve érzi magát, amire ő is támadással reagál. A helyzet végére megkönnyebbül, könnyebbé válik a testtartása, teljes mértékben átveszi az irányítást, az utolsó pillanatokban kétségtelenül ő irányít.
