Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 3. szám - Vári Attila: Harmatpont-ember

17

mankóit, amiket térdéhez feszítve széttör, s a tömeg ujjongása közepette elindul a vásártérbe torkolló utcácskák egyikén.

Mélyen beléd ivódott az a látvány. Egy forgatáson el is adtad, s be is került a filmbe. A rendező-operatőr, aki talán csak a képsorok különleges hangulata miatt, de lényegében a cselekményhez semmivel nem kötődő vásári körhintát, céllövöldét forgatta, meghallgatta gyermekkori történetedet, s a film költségvetését felrúgva, napokkal kitolva a vásári jelenetre szánt időt, a külvárosi sztori lényegi elemévé, sokszorosan visszatérő motívumává tette a jelenetet.

Talán ez volt az egyetlen kézzel fogható csodatétele a varázsgömbnek.

Szundikálsz, olyan álmos vagy, hogy nem tudsz elaludni, s felvillan vadásztanyádon töltött napjaidnak emlékeiből az a különös hajnali látogatód. Erika, a kamaszkori szerelmed, későbbi feleséged lepett meg. Az az évekkel korábbi kislány talált rád, akivel a városi színházban együtt játszottál életed első nagyszínházi előadásában. Te voltál a szökevény utcagyerek kamasz a darabban, s ő pedig szerepe szerint az a kislány volt, aki meg akart menteni téged a csavargó élettől. Valami kialakulóban volt közöttetek. Ártatlan szerelem volt, néha a liget folyóparti vadonjában, hogy senki se lássa, kézen fogva sétáltatok, s még valami csókváltásféle is volt közöttetek. De inkább cetliken leveleztetek, azokra írtatok nagyon sürgős, nagyon-nagyon titkos dolgokat. Osztálytársak, barátnők hordták-vitték a leveleket, naponta többet is.

Azon a nyáron, tizenhat évesen voltál először és utoljára edzőtáborban a nagyválogatottal. Nem szóltál senkinek, az első hét után összeszedted a holmidat és leléptél. Rájöttél, hogy nem hiányzik neked az a trágárság, amit az edzések után a zuhanyozóban, aztán a csendes pihenő ideje alatt a szobádban, a szobákból hallhatsz a csapattársaktól. Szellemtelenek és durván ostobák voltak a vicceik is, s az sem tetszett neked, hogy csupa jópofaságból, a kiértékelőkön, a többiekhez hasonlóan, még az edző is kislánynak szólított. – Hiába vagy cseles kislányom, de több erőt kéne, hogy belevigyél a támadásokba – mondta.

Stoppal érkeztél haza. Üres volt a ház, a szüleid még nyaraltak, s aznap nem sétálni mentetek Erikával. Azt mondta otthon, hogy a barátnőjénél alszik, s kora délutántól másnap délig nálad maradt.

Órákig birkóztatok, még a ruháját sem akarta levetni, s úgy aludtatok el, hogy nem is emlékeztetek másnap, hogy ki dőlt ki hamarább. Hajnalban arra ébredtél, hogy meztelen, s az ingedet gombolgatja, s amikor a két szűz, mert azok voltatok, újra és újra sikertelenül próbálkozott egymással, akkor ártatlan, csilingelő kacagásba kezdett. Nem kikacagott. Nem volt bántó az sem, amit mondott. – Na, mi aztán jól összemalackodtunk valami szexfélét – mondta, s a hasáról az ingeddel törölgette az ondót.

Sokáig nem láttad. Te érettségi után a színiakadémia diákja lettél, ő pedig két évvel később felvételizett az orvosira, s azokban a napokban fejezte be, amikor meglepett a tanyán. Talán anyádtól tudta meg a vadászlak címét, betoppant, te még a magaslesen töltött éjszaka után az igazak álmát aludtad. Nem kellett, hogy felébresszen, soha