Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Deczki Sarolta: „Össznépi szinten űzött pop-art” (Narratológiai megoldások Tar Sándor novelláiban)
95 fogva tartották, és többen is közösültek vele. Pár nappal később erősen legyengült állapotban találták meg. Az otthonnevelők, az orvosok és a hivatalos szervek beszámolóiból egyértelműen kiderül, hogy az NDK-ba exportált állomány jókora része teljesen alkalmatlan arra, hogy közösségben, ráadásul külföldön éljen. Egy részük egészségileg vagy elme- és lelkiállapotát tekintve, más részüknek pedig már a magyar munkahelyén is magatartási problémái voltak. A KISZ tökéletesen tehetetlen, a fiatalok teljesen érdektelenek a mozgalmi élet iránt. A lakóotthonok valósága tökéletes ellentéte a rendszer reményeinek: „Önök, akik a szocialista integráció egy új formájának úttörői, ne feledkezzenek meg arról, hogy egyben hazánkat, a fejlett szocializmust építő Magyarországot képviselik egy testvéri szocialista országban. [...] Munkájukkal, magatartásukkal és egész életükkel Önök ott kint hazánk diplomatái, akiken keresztül az ott lakó nép hazánkról, a szocialista Magyarországról véleményt formál...” 46 A Tájékoztató ban megismerkedünk a helyi lakosság véleményével, mely nem éppen azt tükrözi, hogy olyan zökkenőmentes lenne a kapcsolat a magyar vendégmunkások és a németek között. Józanabbul fogalmaz egy másik szólam: „El lehetne rekeszteni az Elbát azzal a sok barátsági szerződéssel, amit idáig kötöttünk, dehát csodák nincsenek.”47 A Tájékoztató voltaképpen szintén azt mutatja fel, hogy csodák valóban nincsenek, vala mint azt is alaposan körüljárja, hogyan és miért nincsenek csodák. Átfogó diagnózist nyúlt egy speciális társadalmi jelenségről, mintegy szó szerint véve a tájékoztatás feladatát, s egyszersmind a tájékoztató műfajának paródiáját nyújtja. A szövegben kavargó számos szólamból minden perspektívából rálátást kap az olvasó az NDK-beli állapotokról, ez a leírás pedig tökéletesen opponálja a mottóban megfogalmazott hurráoptimizmust. Igaz, a másik mottóban, a rövidke versben kifejeződő romantikus életérzésnek sincs túl sok nyoma a lakóotthonok valóságában. A Hangulatjelentés című novella 48 ( Miért jó a póknak? 1989) azért is nagyon érdekes, mert egyrészt már címében is egy, a kemény diktatúra éveire jellemző műfajt idéz, másrészt pedig maga Tar is írt jelentéseket. Ez a novella is idézőjellel jelölt, talált szövegekből áll össze, noha itt jogos lehet az olvasó gyanúja, hogy némely darabok csak imitálják, vagy inkább parodizálják a dokumentumszerűséget, ahogyan ezt már az első sorokban is látjuk: „A tizenharmadik kongresszus. Egyértelműen kimondta. Hogy. Nálunk teljes a foglalkozta tottság. Ezt mi is valljuk. Ebben dolgozunk. De. A nehézségek nálunk is fennállnak. Itt.”49 Vagy paródiaként vagy hiperrealista szövegként olvashatjuk ezt a részt, hiszen a központozás nem követi ugyan a szövegegységek logikai rendjét, de a szocialista gyűléseken felszólaló apparatcsikok dikciója felismerhető benne – ahogyan ezt az 1986-ban bemutatott Egészséges erotika című filmben is hallhatjuk. A realista hatáseffektus a szöveg grammatikái és logikai rendjének a felforgatásával érhető el, ez viszont parodisztikussá teszi a megszólalást. A novella első szövegegységei az üzemi vezetőség szólamait imitálják, akik tárgyilagosan, de a felelősséget maguktól távol tartva, semleges hangnemben beszélnek arról, hogy miért kerül sor leépítésekre. Ilyen kifejezéseket használnak: „természetes munkaerőmozgás” , „a bérek gyakorlatilag nivellálódtak egy szinten”, „a gazdaság törvényei a természet törvényeihez hasonlóan nemigen tűrnek külső beavatkozást”, vagyis a hivatalos bikkfanyelv kifejezései mögé rejtik azt, hogy embereket kell elbocsátani, egzisztenciák kerülnek veszélybe. Az első három szöveg a mindenkori vezetőkre jellemző érzelemmentes, absztrakt szinten és 46 I. m. 204. 47 I. m. 211. 48 Tar Sándor: Miért jó a póknak? 49 I. m. 65.
