Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 2. szám - Orosz István: Emlékek apámról IV.
52 riám a tizedmásodpercre megfagyó időt, amikor, kiderült, hogy apáink egykor ugyanannak az Eötvös Collegiumnak a padjait koptatták. A pillantásban benne volt a kérdés, vajon melyik oldalon állt. Nem a Collegium megszüntetését akaró balosok szárnyáne?Aztán persze, miután hazament és kifaggatta édesapját, megnyugodva hívott föl, s lettünk jóbarátok. A Collegiumban Prohászka Lajos pedagógia, Szalai Sándor szociológia órákat tartott. Irodalomóráink is voltak Kereszturyval, de nem rendszeresen. Mindenkinek egy kedves, vagy fontos olvasmányáról kellett beszámolnia: én Németh László Cseresnyését választottam. Ez évben már gyakran szerepeltem folyóiratokban, a Válasz mellett a Magyarokba is írtam, a pécsi Sorsunk meg a hódmezővásárhelyi Puszták Népe is fölfigyelt rám. Volt úgy, hogy egy hónapban négy helyen is megjelentem, ekkor volt 1948 áprilisában (summa cum laude) szigorlatom is. Németh László drámáiról (Széchenyi, Eklézsia megkövetés) írt recenzióm megjelenése után Ucó azt a hírt hozta, hogy apjának nagyon tetszett, valami olyat mondott, hogy végre valaki megértette a drámáit. (A Németh lányok gyakran megfordultak a Collegiumban.) Dolgoztam a rádiónak is. Igazán jó előjelek közt, nagy reményekre jogosítva indult tehát a pályám. A beszámolóra választott olvasmányélményhez, a Cseresnyés hez két megjegyzés is kapcsolható. Miért ezt a viszonylag gyenge drámát választottam – teszi föl a kérdést egy hatvan évvel későbbi esszéjében. Beismeri, a darab bemutatásakor kibontakozott vitához is hozzá akart szólni, ráadásul Keresztury 1942-es kritikájával szemben akart érvelni (tanára szerette, ha a diákok ellentmondanak neki), de fontosabb volt számára, hogy a Cseresnyésben talált meg legtöbbet Németh László tanulmányainak gondolataiból. A tár sadalomból való kivonulás, az alulról kezdeményezett reform, a minőség forradalmára... sorolja, és észreveszi az író személyes életével, sőt a korral való kapcsolatot. 1947 őszén úgy lehetett ezt érteni, hogy sorsunk alakításába nem szólhatunk bele: ki azért nem, mert kívül maradt az uralkodóvá váló párton, ki meg azért nem, mert alávetette magát e párt irányításának. Én azonban akkor még szerettem volna ragaszkodni Cseresnyés Mihály „nazarénus hitéhez”. A másik jegyzet a Cseresnyés kecskeméti előadásával kapcsolatos. Apám 1970 nyarán Szepezdről azért utazott át Sajkodra Némethékhez, hogy a bemutató részleteit megbeszéljék. Ott volt a rendező, Udvaros Béla is. Németh, apám ajánlására, az előző évben lett a Katona József Társaság tiszteletbeli tagja (Az lenne a feladatom, hogy megokoljam, miért választotta a Katona József Társaság Németh Lászlót tiszteletbeli tagjává. Azt hiszem azonban, az szorulna inkább magyarázatra, mivel érdemelte ki a Katona József Társaság, hogy az író a felkínált lehetőséget elfogadja), s alighanem a tagság velejárója volt a színházi bemutató, amit szin tén ő javasolt. Sosem játszottak korábban Kecskeméten Németh Lászlót, és a Cseresnyés sem volt harminc éve színpadon. A sajkodi látogatás előtti levelében írta: Számomra igen nagy élmény volt a Cseresnyés olvasása, s azért is emlékezetes, mert az Eötvös-kollégiumban Keresztury egyik óráján elemeztem. Épp a bemutató idején, 1970 szeptemberében kezdtem el Budapesten a főiskolát, de szinte minden hétvégén hazavonatoztam (vagy inkább stoppoltam, mert akkoriban az volt a gyorsabb és a biztosabb). Hogy láttam-e az előadást, vagy legalább a tévéfelvételét, nem emlékszem. Apám sosem hivalkodott a róla szóló vagy vele kapcsolatos hírekkel, eseményekkel. Nem könnyű utánozni ebben sem, próbálom persze, aztán sértetten pufogok magamban, ha gyerekeim nincsenek ott a kiállításaimon, és nem olvassák a könyveimet – amelyekről pedig nem is tudhatnak. Ucónak Németh László egyik lányát, a fizikussá lett Németh Juditot becézték. A szövegben említett rádiós tevékenységéről viszont nem sokat tudok, legföljebb Fodor Naplóját hívhatom segítségül, az 1948. február 13-i bejegyzésben olvasom: „Elmegyek Darázsékhoz, náluk hallgatom az Eötvös Collegisták (Orosz László, Gyapay, Bornyi, Szász, Ruttkay) hangján a Negyvennyolcas kalendárium című rádióműsort.” Az említett folyóiratok közös tulajdonsága, hogy 1949-ig, a fordulat évéig mind megszűntek. A Kéry