Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
91 Horváth Zoltán a népiek kérlelhetetlen ellenfelének mutatkozott abban a cikkében is, amelyben megbírálja Lukács Györgyöt, amiért az elnéző a népi irodalommal: „De amilyen pontosan látja a probléma lényegét, amilyen élesen rávezet, hogy Magyarországon demokráciát és szocializmust a parasztság ellenére, vagy a parasztság nélkül csinálni nem lehet, olyan idealizáltan, mondhatnánk irreális síkon látja a magyar népi irodalom szerepét ebben a vonatkozásban.”17 „Lukács bíráló és ítélő szemének tekintete, mintsem vesztett pontosságából” – írja a kritikus –, ám a „kényszerű távollét” miatt pontatlan képet ad arról a korszakról, „amely a magyar szellemi élet legsötétebb, legvigasztalanabb korszaka ” (kiemelés az eredeti szövegben). Horváth Zoltán felidézi a népi-urbánus szembenállást, a Szép Szó körét (akik „hősiesen és bátran” álltak szemben „egy egész ellenséges világgal”), s felsorolja a népiek bűneit. Lukácsot – mint tekintélyt, mint a MKP egyik fő ideológusát – kéri a népiekkel kapcsolatos kommunista politika megváltoztatására (a „sebész brutalitás” metaforát használja)18 . Lukács kétségkívül megértőbb volt ekkor (mint a kommunista ideológusok közül Révai József, Horváth Márton), ám ez a megértő nyitottság elválaszthatatlan attól a politikai küzdelemtől, ahogyan az MKP pozícióit, respektusát építeni, javítani próbálta. Az igazoltatási eljárásban nem a kommunisták támadták leginkább Szabó Lőrincet, Németh Lászlót, sőt egyfajta közvetítő, mérséklő szerepben akartak feltűnni, a politika aktuális érdekeinek megfelelően. A politikai játszmákról – s benne Illyés szerepéről – érdekes adalék a Naplójegyzetek ben 1945. november 17-hez köthető szöveg. Egy, a Rákosi Mátyással folytatott megbeszélés kissé kivonatos feljegyzése. Illyés a Parasztpárt intézőbizottságának nevében beszél, s értékeli a választási kudarcot. Rövid, kivonatos elemzése kétségkívül politikus, praktikus, ahogy a közeledés-elhatárolódás politikai motivációit értelmezi: „A választásokon ért kudarc egyik fő oka ugyanis az volt, hogy a kisgazdák azt hirdették, mi a Kp. [Magyar Kommunista Párt] fiókvállalata vagyunk. Ezt – épp a Pp. [Parasztpárt] megerősödése érdekében – meg kellett szüntetnünk. Belsőleg el kellett magunkat határolnunk a Kp.-tól épp azért, hogy adott esetben erőteljesen tudjunk a Kp.-tal együttműködni a forradalmi vívmányokért. Ezt némelyek tagadásba vették, sőt ellenezték. Így akaratlanul az a helyzet adódott, hogy akik a nagy eredmény érdekében a Pp. függetlenségét akarták, olyan színbe keveredtek, mintha magával a Kp.-tal szemben foglaltak volna állást. Az a hamis helyzet adódott, mintha a Pp. vezetőségében volna egy K.-párti és egy K.-ellenes irányzat. Kölcsönös vádak merültek fel. Az egyik rész azt vetette szemére a másiknak, hogy az magánúton is érintkezik a Kom.-párttal, s annak taktikai lépéseit követi anélkül, hogy ezt nyíltan bevallaná. A másik rész ugyanezt mondta az előbbiekről, de kisgazdapárti vonatkozásban. A helyzetet bonyolítja, hogy köztünk valóban vannak marxisták, s vannak olyan nem marxisták is, akik forradalmiak. Bonyolította a helyzetet némelyek személyi barátkozása.” 19 Persze az is jellemző, ahogy előbb Rákosi elismeri, hogy a kudarc oka „a kommunista-fiókvállalat híre volt”, majd, amikor Illyés össze akarja foglalni a vitát, Rákosi visszakozik: „[...] az ok, hogy nem voltunk elég baloldaliak. A félreértést közös tanácskozással lehet eloszlatni.”20 Az 1945-ös irodalmi-politikai mozgásokat – benne a politikai és egzisztenciális helyezkedéseket – érzékelteti az Új Szellemi Front . A kiadvány az 1935-ös, Gömbös Gyula és a népiek közötti együttműködési kísérletre utal címével és szellemével. Csak most nem a 17 Horváth Zoltán: Az írástudók felelőssége . Szocializmus, 1945. aug. 63. 18 I. m., 64. 19 Napló I. , 397. 20 I. m., 398.
