Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - N. Horváth Béla: Politika és irodalom: A „politikus” Illyés (1945–1946)
89 felmagasztalja („kora legnagyobb francia költője volt”), s egyúttal megképződik egy párhuzam is, hisz Szabó Lőrincről is úgy ír, mint „Magyarország legnagyobb élő költőjéről”. A francia költőt mint forradalmárt, élen harcolót méltatja, szembefordulását külön útnak, személyes ügynek (Chénier ódát írt Marat gyilkosáról) aposztrofálja. Ezután következik a párhuzam, a magyar értelmiségiek ügye: „Az egyik polgári lap közzétette a magyarországi háborús bűnösök első »hivatalos listáját«.”8 A cikk jól felépített, kiszámított érveléssel mutatja a vádak és az eljárás jellegét, hogy a lajstromon nem „országrontók és gyilkosok” neve van, hanem néhány íróé, néhány országos hírűé is. A cikk keletkezéséről, a vélemény és szövegezés alakulásáról érdekesen vall a Naplójegyzetek erre vonatkozó utalása: „A Szabadság-nál: Haraszti, Gergely, Gábor s még egy ismeretlen munkatárs, nagy vita. Először tisztázás: a Vezér-t 1927-ben írta. Riportja. Én: ha érték, pusztán ezért más elbírálás kell. Nem lehet egy malmot csak azért felrobbantani, mert tavaly is őrölt. A balta jó az erdő ellen, de ha órához nyúlsz vele, összetöröd . Nagyobb tehetség, nagyobb felelősség? De a nagyobb büntetés nem százszoros-e egy finomabb idegzetre? Ne csináljanak új Lavoisier-t, Chénier-t az ország legnagyobb költőjéből. A valóság mégis az, hogy egy újsággengszter azért, hogy néhány ezerrel több példányt adjon el, leírja a nevét – s a rendőrség letartóztatja. Ők nem állhatnak mellé, de helyeslik az én álláspontomat mint íróét. Mint politikusét nem. Új vérvád lesz belőle? Jó munkás lesz tovább is. Az író mondja ki titkos gondolatait – most lecsapnak rá, hogy kimondta.” 9 A beszélgetés, a „kisebb baráti körben”, megje lenik a cikkben is. Még a személyek is: „Jóhiszeműségemben nem volt okuk kételkedni: régóta ismertük, ha régóta nem is láttuk egymást.”10 A Szabadság 11 szerkesztőségében a Moszkvából hazatért kommunista Haraszti Sándorral, Gergely Sándorral vitatta meg a tervezett cikket, a rájuk vonatkozó utalás nyilván erős tekintélyérvként hatott, mintegy jelezve, álláspontja bírja a kommunisták támogatását is. A felelősség tudatában leginkább ezt, a „barátaikkal folytatott vitát” idézi fel, Illyés védőbeszédét. Mérlegelésre szólít, az értékek védelmére, a közös ügy, a magyarság érdekében. Majd amikor azt vitaellenfelei elutasítják („nem lehet kivétel”), a művészet különösségét hozza érvül. Miközben a nagyobb tehetség, nagyobb felelősség tézisét elfogadja, a művészet lényegének azt a személyességet vallja, ami a titkos, a „legtitkosabb” gondolatok, a magánlét világának feltárását, önmagához is kegyetlen őszinteség kimondását jelenti: „[...] hogy ti okulhassatok rajta, sőt erőt nyerjetek belőle.” A cikk végén a politikus szólal meg, politikai érvek és frazeológia erejével, a józan politikai belátásra apellálva. Majd az író-politikusé a szó, a végső meggyőzés érvei irodalmi színezetben, de ugyanakkor társadalompolitikai konstellációban jelennek meg: „Nekem ez az ügy drága, népem ügye. Adjatok módot, hogy méltó fegyverrel küzdhessek érte, olyannal, amely végleges győzelmet hoz: az ártó ember előtt is az ártó szellemmel végez. Az író ellenfél kezeiben nem bénítja meg a kardot a megkötözés, ahogy a halál sem. De megkötözött emberrel szemben nem is állok ki viadalra; az elesett fagyott kezéből nem verem ki a fegyvert. Ha vegyész volnék, és Magyarország legnagyobb vegyésze börtönben ülne, szégyellnék lombikjaihoz nyúlni, ha Magyarország legnagyobb élő költője ülne börtönben szellemi tévedésért, a tollhoz is szégyellnék nyúlni. Épp ezért, mert versenyezni 8 Uo., 303. A „polgári napilap” a Zsolt Béla szerkesztette Haladás . Az Ostromnapló közli az Ideiglenes Nemzeti Kormány 8 oldalas listáját a háborús bűnösökről. Ezen szerepel: Szabó Lőrinc, Erdélyi, Féja is. 9 Napló I. , 360. 10 Itt élned kell , 2:304. 11 Ekkor indult „népfrontos” lap, amit mutat a szerkesztőbizottság névsora is: Darvas József, Kállai Gyula, Zilahy Lajos.
