Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 12. szám - Orosz István: Emlékek apámról XII.

71

Hasonló a Bánk-bán plakáthoz – írja apu. Igen, egy régi ötlet újra fölmelegítve. Katona arcké

pe és a drámából vett színházi jelenet egyszerre. Folyamatosan rajzoltam a kettős jelentésű képeket akkoriban, Borda Lajos bízott meg vele, hogy a Márton Laci fordításában megjelenő Bolondok hajójá

t illusztráljam. Máig sem készült el a tervezett tíz kötet. (Talán már nem is fog.) Az apunak készített képen is érződik, kezdtem belefásulni.

Nyár eleji hír, hogy Marcit fölvették az ELTE művészettörténet szakára (közben az Iparművészetin a tipográfia szakot is elkezdte), nyár végi, hogy Andi félállásban a kecskeméti ÉZI, vagyis a Kodály Zoltán Ének-zenei Gimnázium irodalomtanára lett.

Aug. 15. (vas.) Lezajlott a napfogyatkozás. István a finnekkel, gyerekeivel, Marci két barátjával Szepezdre ment, a fogyatkozást a Kishegyestűről nézték. Mi csak a tévéből. (Timo, a legnagyobb Vartiala fiú volt itt a családjával. Amatőr csillagász, de inkább azt mondom, nagyon is profi, hisz egy éjszaka, amikor eltévedtünk, a csillagokat nézve mutatta meg a helyes irányt.)

Aug. 24. (kedd) Szent Istvánt szinte mint a NATO-hoz meg az egyesült Európához való csatlakozás elődjét ünnepelték. Arról nem esett szó, hogy a belső ellenzék véres letörése után az országra törő német császárral kellett hadakoznia, arról sem, hogyan viselkedett velünk szemben Európa a tatárjárás meg a török hódoltság idején.

2000. jan. 3. (hétfő) Különösebb izgalom és megrendültség nélkül léptünk át az új évbe. Szilveszter estéjén, éjszakáján a szokásos zaj, újév napján túlzott parádéval (az SZDSZ túlzott ellenkezése ellenére) vitték át a koronát a Parlamentbe. Az államalapítás millenniuma, a harmadik évezred kezdete? – bizonytalan számítások. A világ nem változott meg. Jelcin lemondott, a harc a csecsenekkel tovább tart, gépeltérítés, nemzeti ellentétek, időjárási abszurditások. (...) A Buddenbrook házat olvasom napok óta, Katonát elővenni nincs kedvem.

A következő jegyzetben azt írja, recenzió jelent meg az ÉS-ben és a Hitelben a Bánk bánkönyvről. Utóbbit meg is találom, a jóbarát Nagy Miklós írta, s meglepve látom, Szemünk szöge címmel nekem is van egy írásom ugyanabban a számban. (A lábjegyzet szerint részlet anamorfózisokról szóló, megjelenés előtt álló könyvemből. A könyv ugyan máig nem jelent meg, de részletei A követ és a fáraó

című tizenegy évvel későbbi kötetbe azért átszivárogtak.)

Végre egy nekem tetsző könyvet olvastam: Różewicz: Halál régi díszletek között. Lengyel kisember Rómában. A régi díszletek nem annyira az antikvitásra, inkább az új világ idegenségére utalnak.

Ápr. 28. (péntek) István szerdán elment Isztambulba (kiállítás, előadás). A Tel Avivban meg

ismert Sadik Karamustafa hívott meg a Mimar Sinan művészeti egyetemre Shigeo Fukuda, Kari Piippo, Daniela Haufe és más grafikusok társaságában.

Apám július 24-én részt vett első osztálya ötvenéves érettségi találkozóján, szeptember 23-án az ötvenedik házassági évfordulójuk volt. Hazajött István és Dóra. Ebéd a Kisbugaciban. Bántó emlék: a hatvanadikról el fogunk felejtkezni.

Dec. 4. (hétfő) Megjelent a könyvem a Krónika Novánál, Vörösmartyról írt cikkem a Köztérben, István megtalálta az interneten a Voltaire-idézet címét, helyét, évét. A könyv címe: A niklai reme

te és a kecskeméti fiskális. Tanulmányok Berzsenyiről és Katonáról, a francia textus pedig valamelyik készülő tanulmánya kapcsán bukkant föl, régóta kereste, kutatott, könyvtárazott, „franciás” kollégákkal levelezett, hogy rátaláljon (a naplóban is emlegette), de eredménytelenül. Nekem csak mellékesen mutatta meg. Tíz perc se telt bele, hogy rátaláljak. Dörmögött valamit köszönetképpen, de éreztem, megrendült. Korábban, ha valami tech-