Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében II. (A transzcendencia lehetősége Pilinszky János költészetében)
48 hető. A versekben – ha az eddigi értelmezést követjük – a mutatkozás ténye derül ki, de maga a mutatkozó homályban marad. Pilinszky katolikus költészetének fontos – de nem konzekvens – jellemzőjének találom azt a viszonyt, amely a túlnani mutatkozására irányítja a figyelmet, nem pedig a mutatkozás tapasztalatának leírására. Érdemes felfigyelnünk rá, hogy a tipológiai olvasás hangsúlyozottan jelentésessé váló lehetősége más versekben is meghatározónak tűnik. Gondoljunk az In memoriam F. M. Dosztojevszkijben elváló beszélő és cselekvő fél elkülönülésének módjára, vagy az ezzel szerkezetileg mély rokonságot mutató Vesztőhely télen re. A Merre, hogyan? és a Szent lator további párhuzamot mutat az olyan nyelvi elemek használatában, amelyek kimutatnak a szövegből. Az amerre , ahogyan és akkorra kötőszavakra gondolok. Pilinszky költészetében többször felbukkan ez a megoldásmód, legismertebb példája talán az Intelem . Ezekben az esetekben a kötőszavak olyan nyelvi elemeknek tűnnek, amelyek a szövegből kimutatva, egy külső, megelőző valóságra utalnak. Ilyen módon tartalmazhatják, utalhatnak arra a működésmódra, amely a transzcendens mutatkozása és annak befogadása, értelmezése közötti feszültségben tárul fel. Tabernákulum Ki kellene, hogy szabadítsak valamit valami alól, keresztbe vetve csapkod szárnyam, körmöm-lábam, tollam-karom. Nem jutok el a szentségházig, örökre hó alatt marad az a bizonyos tabernákulum, ami miatt, ami miatt. Az eddigi szövegekhez képest a Tabernákulum ban nagyon hangsúlyosan megjelenik a grammatikailag jelölt lírai én. A kiválasztott versek többségében az eukarisztiához kapcsolt fogalmak rongáltként jelentek meg, míg a Tabernákulum , az Ahogyan csak és az Így teltek napjaink vonatkozó szakaszai sérülésre utaló jelző nélkül közlik ezeket. A Tabernákulum egyértelműsíti a szentségház totális megközelíthetetlenségét. Az első versszak az eddigi szövegekhez képest grammatikailag meglepően jól formált szövege homályban hagyja, pontosabban ismeretlen okokból megnevezhetetlennek mutatja, hogy a kiszabadítás mire is vonatkozik („valamit, valami alól ”). Feltételezhetjük, hogy a második versszak ezt a megnevezési dilemmát oldja föl – ahogy Pilinszky nővére is megtalálta egy idő után a szavakat. Ugyanakkor a probléma megjelölése után a cél megnevezhetetlensége áll („ami miatt, ami miatt ”), s a tabernákulum egyébként sikertelen kiszabadítását motiváló ok végleg kimondatlan marad. Csupán azt tudjuk meg, hogy van valamiféle ok, amely cselekvésre sarkall, de a lírai én magában erre képtelen. Érdekes, hogy az Ahogyan csak beszélője nem tartozott az esetlegesen sikeres közösség tagjai közé, s – ahogy majd látni fogjuk – az Így teltek napjaink ban is csak egy közülünk való másik képes kinyitni a taberná kulumot. Úgy tűnik, mintha egy olyan szólam is megerősödne, miszerint nem egyszerűen a létrehozott jelek, hanem azok használói, alakítói kerültek volna olyan helyzetbe, amely nehézkessé teszi a környező valóság elérését. Úgy tűnik számomra, hogy Schein korábban idézett szövegrésze bizonyos értelemben sokkal inkább illik Nemes Nagy Ágnes Amikor című versében megjelenő megközelítésre, amely szóvá teszi a nyelvi alkotás visszahatását. Nyilvánvalóan kihagyhatatlan a
